Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
89 nokok, a kenyérkereső és keresőképességgel bíró kis existencziák személyi hitelének kielégítésére valami olyan szervezetet létesítsen, a mely magasabb kamatot szedjen, mint más hiteleknél szokásos, de ne irányuljon akcziója arra, hogy 400—500 ilyen szerencsétlen ember, a ki improduktív hitelre szorul, ne csak a kamatokat legyen kénytelen megfizetni, hanem 4—8—10 ember bőséges, nagyúri ellátásáról is gondoskodjék. Ezt kellene czélkép kitűzni és ezt nézetem szerint reális eszközökkel el is lehet érni. Végül a legnagyobb vitát előidézett kérdésre akarok kitérni, a mely hiszen előterében is áll a diskussziónak, úgy ezen egyesületben, mint másutt, t. i. a tervezet 71. §-ára, a mely a fogyasztási szövetkezetekre nézve azon bizonyos kivételek által korlátozott tilalmat foglalja magában, hogy ezek csakis tagjaiknak adhatnak el. Én e tekintetben megint csak Dömötör László t. tagtársam véleményét osztom, hogy ugyanis ilyen tilalmat a fogyasztási szövetkezetekkel szemben nézetem szerint jogosan statuálni nem lehet. Végighallgattam a legkülönbözőbb forrásokból származott támogató érveket, a melyek itt erre vonatkozólag felhozattak, de legnagyobb sajnálatomra egyetlenegy olyat sem találtam, beleértve a tervezet indokolását is, a mely engem ezen tilalom helyességéről meggyőzni képes lett volna. Hogy e kérdésre csak egész röviden kitérjek: Papp Dezső t. tagtárs úr két észrevételt tett. 0 t. i. azt mondja, hogy nem is áll a szövetkezetek érdekében, hogy nemtagoknak is adhassanak el, mert hiszen miért lépjen be akkor valaki tag gyanánt, ha más is vásárolhat ott, de másrészről nem tudja belátni, micsoda üzleti érdekük lehet a szövetkezeteknek abban, hogy nemtagoknak is eladhassanak. Azt hiszem, hogy ha t. tagtársam ezen észrevételeket tanácsképen a fogyasztási szövetkezetekhez juttatta volna, ez helyén való lett volna, azonban azt hiszem, hogy a szövetkezetekre azt, a mi rájuk nézve előnyös, a törvényhozásnak egy tilalom formájában ráoktrojálni akarni: ez messzebbre megy. mint a meddig egy törvényes tilalom elmehet. Ha a szövetkezeteknek nem áll érdekében nem tagoknak is eladni, akkor pusztán azért, hogy az ellen- pártnak szívességet tegyenek, nem is fognak eladni. De hogy mi az ő érdekük, mi nem az, azt hiszem, a törvényhozásra 207
