Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
45 A törvénynek eme mozzanatok szerint kellene tehát osztályoznia a szövetkezeteket termelő-, értékesítő-, fogyasztási-, hitel- és biztosítási szövetkezetekre. Ha ez az osztályozás keresztül vitetett, akkor könnyen megállapítható és könnyen keresztülvihető nézetem szerint és magában a törvényben is részletesen kifejezhető, hogy a termelő szövetkezet csupán saját tagjait támogathatja a termelésben; az értékesítő csupán saját tagjainak árúit értékesítheti a fogyasztási csupán saját tagjainak árúsíthat fogyasztási czikkeket; stb. Még ennél is egyszerűbbnek tartanám azonban, ha részletes osztályozás nélkül a törvény csupán produktív és disztributiv szövetkezetek közt tenne különbséget, kimondván, hogy az előbbiek azok, a melyek a tagok termelésének támogatásával és ezenkívül még esetleg az így termelt árúknak értékesítésével; utóbbiak pedig azok, a melyek bizonyos javaknak a tagokra való átruházásával és ha szükséges, ezeknek még e czélból bárhonnan való beszerzésével is foglalkoznak. A 2. §. ily irányú módosítása mellett változnia kellene természetesen a 75. §-nak is olyképpen, hogy a szövetkezetek üzletvitelüket a 2. §. szerint, rendszerint csupán saját tagjaikra terjeszthetik ki. Ennek kell a generalis szabálynak lennie, míg kivételek gyanánt azok az esetek volnának említendők, a melyekben az üzletvitelnek nemtagokra való kiterjesztése is meg van engedve. Ebből az álláspontomból kifolyólag a tervezet 10. §-ban az alapszabályok kötelező tartalmának kiegészítéséül előírnám azoknak a módozatoknak feltüntetését is, a melyek mellett a társasági tag a szövetkezet szolgálatának igénybe vétele alkalmával tagsági minőségét igazolni tartozik. Ugyancsak ez álláspontomból kifolyólag büntető határozmányt is szükségesnek tartok az oly tag ellen, a ki igazolványát harmadik személynek átengedi, vagy a ki csak azért vásárol, hogy az árúkat a szövetkezeten kívül álló személyeknek átengedhesse. Hogy a szövetkezeti tagnak ilyetén eljárása csakugyan megérdemli a büntetést, az szembetűnővé válik, ha a nyereség felosztása a 24. §. alapján történik. Mert hiszen ebben az esetben minél nagyobb osztalék elérése végett minden tagnak érdekében állana, hogy minél többet vásároljanak az ő neve alatt, a mivel pedig csak szövetkezeti tagtársait károsítja meg. 163
