Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
44 madik személyekkel. Ezekkel a harmadik személyekkel kötött ügyletek azok. a melyek a szövetkezeti czél elérésére mindenesetre szükségesek, de a szövetkezeti czél érdekében más, harmadik személyekkel kötendő ily ügyleteket nem ismerek. Hogy példákban beszéljek: a hitelszövetkezetnek szüksége van arra, hogy a hitel eszközeit tagjai számára harmadik személyeknél megszerezze, mert ha nem szerezné meg ő, megszereznék maguk a tagok, már t. i. a mennyiben képesek volnának reá. — A szövetkezeti czélnak azonban nem felel meg, hogy a szövetkezet idegen személyeknek is nyújtson hitelt, mert hitelnyerés czéljából, abból a czélból tehát, a melyből a szövetkezet alakult, maguk a tagok sem nyújtanának hitelt azoknak a harmadik személyeknek. A termelő szövetkezet feladata az, hogy beszerezze a szükséges gépeket harmadik személyektől és azokat a szövetkezet tagjainak rendelkezésére bocsássa stb., de nem bocsáthatja azokat rendelkezésre harmadik személyeknek, mert hiszen gép- használatnak harmadik személyek részére való rendelkezésre való bocsátásával maguk a szövetkezeti tagok sem foglalkoznak. Az értékesítő szövetkezet arra alakul, hogy a szövetkezet tagjainak áruit eladja harmadik személyeknek, de arra, hogy nemtagok áruinak az elárusításával is foglalkozzék, már nincs joga; arra nincs hivatása, mert hiszen azok a szövetkezeti tagok sem harmadik személyek áruinak, hanem saját terményeiknek elárusításával foglalkoznak és épen ezt akarná a szövetkezet megkönnyíteni. Azt a tételt tehát, hogy gyakran a nemtagokkal való ügyletkötés teszi egyáltalában lehetővé a szövetkezeti czél elérését, egyáltalában el nem fogadhatom. A tervezet ebbeli, tiszteletteljes nézetem szerint, téves álláspontjának kútforrása az, hogy a szövetkezeteket nem osztályozza természetes gazdasági hivatásuk alapján, hanem egészen önkényesen rendszertelenül sorolja fel azokat. Már pedig azt hiszem, hogy a szövetkezeteket azon fő gazdasági momentumok szerint kellene osztályozni, a melyekben azok a tagok kisegítésére vállalkoznak. Minden gazdálkodásnak főmomentumai a termelés ; az értékesítés ; a termelésnek feltételét képező fogyasztás; a mai gazdálkodásban, a melyben a termeléshez szükséges javak a legritkább esetben vannak egy kézben: a hitel; és végűi a termelt javak értékének balesetek elleni megóvása: a biztosítás. 162
