Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
38 kettő közt nem tekinthető. Nem tehető különbség köztük a tekintetben sem, hogy a tagokat minő felelősség terheli a társaság tartozásaiért, mert hiszen tudjuk, hogy képzelhető részvénytársaság a tagok korlátlan szavatosságával is, a mint Angliában a részvénytársaságok először ilyen korlátlan szavatosságnak voltak és a mint vannak ott a korlátolt szavatosságnak mellett még ma is ilyen részvénytársaságok, mig épen a szövetkezeteknél Angliában nem ismerik ma már a korlátlan szavatosságot. Szembetűnő és leglényegesebb különbségnek talán az tekinthető, hogy a szövetkezeti tag a társaságból kilépvén, megváltozik a társaság is; a tagok ki- és belépése szerint emelkedik vagy csökken az üzleti tőke, mig ellenben a részvénytársaság személyiségére a tagokban beállott változás egyáltalában nincs hatással. Ez a különbség, a mely minden szövetkezeti törvényben érvényesül, utal arra a lényegbeli eltérésre, a mely a két jogi személyiség közt: részvénytársaság és szövetkezet közt gazdasági tekintetben fenforog és a mely gazdaságiam különbséghez kell nézetem szerint a jogi szabálynak az egész vonalon simulni. Ez a gazdasági különbség pedig abban foglalható össze, hogy a részvénytársaság önálló kereseti czél- lal alakul, mig ellenben a szövetkezetnél a tagok azért egyesülnek, hogy saját gazdasági tevékenységükben ennek bizonyos mozzanataiban, azokban, a melyekben magukat gyengének érzik, az összesség ereje támogassa mindegyiket. A szövetkezetnek nincs tehát önálló kereseti czélja, mert czélja csak az, hogy egyes tagjainak gazdasági tevékenységét valamennyinek erejével támogassa, elősegítse. A szövetkezet nem saját hasznára, hanem tagjainak hasznára törekszik; benne érvényesül az «egy mindért és mind egyért» elve és eny- nyiben tényleg altruisztikus intézmény. Annak folytán, hogy a részvénytársaság önálló gazdasági alanyként jelentkezik, gazdálkodása teljesen független tagjaitól; tagjaira való tekintet nélkül önmaga végzi a gazdálkodásnak mindazt a fázisát, a mely rendeltetése; az ipari részvénytársaság a termeléshez ott szerzi be a nyersanyagot, a hol legjobban találja; ott értékesíti terményeit, a hol legjobb a piaczuk; ott veszi a munkaerőt, a honnan az neki a legjobban megfelel. Nem így a szövetkezet, a mely csak kiegészíti a tagoknak egyébként függet15tí
