Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
30 vannak ma már, a kik azt tartják felőlük, hogyha van valami, a mi a szocziálizmustól megmentheti a társadalmi gazdálkodást, az épen a szövetkezetekben keresendő. íme egyrészt a legszélsőbb radikálizmus, másrészt az atyáskodó konzervativizmus egyképen a szövetkezeteket hívja segélyül. Eltérnek azután a nézetek más szempont szerint is. Az egyik filantro- pikus intézményt lát a szövetkezetekben, a másik tisztán keresetre irányuló erő-egyesítést. Az egyik csupán gazdasági czé- lok elérésére használná, a másik védbástyákat lát benne, a melyek mögül a pénz és tőke hatalmával harczolhat oly czé- lokért, a melyekért «a régi jó időkben» még vért és életet áldoztak: felekezeti és nemzetiségi czélokért. Mert tévedés volna azt hinni, hogy ez utóbbi irányzat csak nálunk érvényesül. Vessünk csak egy tekintetet az újabb franczia és olasz szövetkezeti mozgalomra és szembetűnik, mint különülnek el mindkét országban a katholikus papság szellemi vezetése és irányítása alatt álló szövetkezetek a szocziálista, a református és szabadkőmíves elemek által alapított szövetkezetektől, nem egyesülve, hanem a legelkeseredettebb harczot folytatva egymással a szövetkezeti eszme nevében. Sőt ma már egy még újabb eszmeáramlat is keresi érvényesülését a szövetkezeti eszme segélyével; az, a mely a detail-kereskedelmet, jobban mondva a detail-kereskedőt akarja a gazdasági élet küzdő teréről leszorítani, hogy az egyéni kezdeményezést és vállalkozást a szövetkezeti commerciális szellemmel helyettesítse. Mennyiben jogosult, jogosult-e egyáltalán ez az eszmeáramlat, ennek kutatása ezúttal nem feladatom, különben is elég bőven és igen megszívlelésre méltó módon megvilágította ezt maga a t. előadó úr. A küzdelemben álló eszméknek ebben a sokféleségében, eme nagy zür-zavarában azt hiszem, hogy az uralkodó társadalmat képviselő államnak a szövetkezeti ügy törvényhozási szabályozásánál nem lehet feladata az, hogy a szabad fejlődés szárnyait lemetszve, a sok közül egyik iránynak a szolgálatába szegődjék és a többiek rovására akármelyik irányt is diadalra segítse. Gazdasági fejlődésünk ugyanis egyáltalában nem tart még ma ott, hogy az állam határozott állást foglalhasson pl. abban a kérdésben, hogy szükséges-e a detail-kereskedő, avagy ezélsze148
