Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
24 kezeteknek és olyan nagy vehemencziával kelnek védelmére egy nehány, vagy mondjuk akár 100 szatócsnak is. Hát 100 szatócs megmentésétől függne a magyar kereskedelem léte? Voltaképen világkereskedelmi szempontból nincs is magyar kereskedelem, mert itt szatócspolitikusok csak szatócskereskedelmet űznek. De ha 100 szatócs elbukik is, ezek helyett 100 fogyasztási szövetkezet 200—300 embernek ad biztos foglalkozást és biztos existentiát. Azonban a fogyasztási szövetkezeteknek egy más ága is van és pedig ide sorozza a törvényjavaslat a fogyasztási egyletek czíme alá a nyersanyagok és munkaeszközök, valamint a gazdasági és háztartási szükségletek közös beszerzésére alakult egyleteket. Minden anyagbeszerzési szövetkezet tehát fogyasztási szövetkezet ezen törvényjavaslat értelmében. Midőn e szerint a csizmadiák bőranyagbeszerző szövetkezetét alakítanak, ez is fogyasztási szövetkezet és tény, hogy ezen fogyasztási szövetkezetek ellen is megindították kereskedőink a hajszát és ezeknek megszüntetését is követelik. Látszólag csak az élelmi czikkek árusításával foglalkozó fogyasztási szövetkezetek ellen irányúi a harcz, holott a kereskedők azt is ellenséges szemmel nézik és meggátolni törekszenek, hogy az iparosok összeálljanak és nagyban vásároljanak be anyagokat és egyéb ipari árúkat. Sőt nemcsak Magyarországon küzdenek ezen magyar szövetkezeti irány ellen, hanem Ausztriában is, a hol még az én csekély személyemet is folyton támadja valami Schönemann-féle «Lederindustrie» czímű bőrlap. Ezek a nyersanyagbeszerző szövetkezetek ép úgy, mint a fűszert árusító szövetkezetek a fogyasztási szövetkezetek alá tartoznak és a ki nálunk támadja a fogyasztási szövetkezeteket, az támadja a magyar ipart is és ellensége a hazai ipar megerősödésének. Én nem vagyok ugyan híve annak, hogy a szövetkezetek üzletüket nem tagokra is kiterjeszszék, mert a ki élvezni akarja az előnyöket, az lépjen be, de a magyar fogyasztási szövetkezeteket nemcsak a magyar ipar, de az igazi magyar kereskedelem erős várainak, bástyáinak is tekintem, a mint hogy az angol fogyasztási szövetkezetek is alkató részei az angol kereskedelemnek. A munkások ügyeinek szabályozásán kívül még egy doиг