Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
9 fejlődés, a melyet pontosan előre látni amúgy sem vagyunk képesek, úgy magyarázza ezen kölcsönösség fogalmát, a mint az a forgalmi érdekeknek megfelel. Sajnálom, hogy az előadó úr előadásának szószerinti szövegével nem rendelkezem, de úgy emlékszem, hogy ő attól félt, hogy a második szakaszban takszativ felsorolást tartalmaz a tervezet. Az előadó úr ezen félelme nem alapos, mert az indokolás határozottan kijelenti, hogy ezen felsorolás nem takszativ és nem is akar takszativ lenni. Helyeslem, hogy az előadó úr a második paragrafusból a kölcsönös biztosító társaságokat ki akarja kapcsolni, mert meggyőződésem, a mint más helyen már szintén kifejtettem, az, hogy a kölcsönös biztosító társaságok nem a szövetkezeti törvénybe, hanem a biztosítási törvénybe valók. Az alapítás kérdése tekintetében nem helyesli az előadó úr, hogy tisztviselők mint olyanok alapíthassanak szövetkezetei Tekintettel konkrét viszonyainkra nagyon helyeslem ezt a véleményét. Meglehet, hogy a tervezet sem akarja másképen értelmezni a harmadik § első pontját mint úgy, hogy ha tisztviselő van az alapítók között, akkor ne kutathassa a hatóság azt, hogy ő magyar honpolgár-e, hogy rendelkez- hetik-e vagyona felett és hogy büntetlen előéletü-e, mert tisztviselőnél ez önkényt értendő. De helyesebb, ha ez kimarad, mert hiszen ott, a hol szövetkezetre szükség van, majd magánegyének is találkoznak, vagy akadnak testületek, a melyek alapítani fognak, nem kell megadni az alkalmat arra, hogy a tisztviselő mint alapító olyan hivatalos színezetet adjon a szövetkezetnek, a minővel az tényleg nem bír. Az első tervezet sokkal nagyobb szigorításokat eszközölt, a mire a szövetkezetek felzudultak és kiemelték, hogy nem tanácsos az alapítást megnehezíteni, a midőn azt hisszük, hogy a szövetkezetek alapítása üdvös, czélszerü és szükséges dolog. A mostani tervezet itt csak azt kívánja meg, a mit előbb felsoroltam: hogy t. i. az alapító vagyonával szabadon rendelkezzék és hogy büntetlen előélet ülegyen, a mi helyeslendő. Azt is kívánja, hogy magyar honpolgár legyen, nemcsak az alapító, hanem az igazgatóság és felügyelőbizottság tagja is. Ez ellen felszólalnak és talán helyesen, mert hiszen közgazdasági 127
