Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
4 annak daczára, hogy igen sok megtámadtatásnak volt ezen intézmény kitéve. Tudjuk a német törvény históriájából, hogy a német fogyasztási szövetkezetek is nagyon sokáig árusítottak korlátlanul nem tagoknak is; utóbb az országgyűlésen tétetett az indítvány — az 1889. törvény tervezetében semminő megszorítás sem volt — hogy csak tagoknak adhassanak el és igen csekély többséggel, ha jól emlékszem 103-al 93 ellen, fogadták el az indítványt. Midőn pedig azt indítványozták, hogy a nem tagoknak való eladást sanctió alá helyezzék, ez az indítvány elvettetett. Az 1889-iki német törvény tiltotta tehát az eladást, de ezt sanktió alá nem helyezte. Az 1896-iki törvény behozta a szigorú büntetéseket és szabályozta azt a módot, a mely szerint igazolnia kell magát a tagnak, hogy neki eladhasson. Nálunk, a mint tudjuk, eddig is heves viták voltak abban a kérdésben, hogy a mai kereskedelmi törvény alapján a fogyasztási szövetkezetek adhatnak-e el nem tagoknak vagy sem. A tervezet felállítja a szabályt, hogy nem szabad nem tagoknak eladni. Ezt támadja a szövetkezetek nagy része. A tervezet tesz bizonyos kivételeket, és hogy egyáltalán tétetnek kivételek, azt erősen támadják a kereskedői körök. Az előadó úr azt az álláspontot foglalja el, hogy semmiféle kivételt nem kell tenni és hogy a fogyasztási szövetkezet csak tagjainak adhasson el. Teljesen csatlakozom az előadó úr felfogásához. Azon kivételek, a melyeket a tervezet tesz, nem érdemlik meg azt, hogy az a következmény járjon velük, a mely járhat, t. i. a kiskereskedőknek való nagy kárt okozás. Melyek ezen kivételek? Először: hogy dohányt és szeszt árúsíthassanak el. A fogyasztási szövetkezetek azért vannak, hogy a falusi ember olcsón és jól vásárolhasson, de hiszen ez a dohányra nézve el nem érhető, mert a legkisebb kereskedő is épen olyan jó és olcso dohányt árusít, mint a legjobb fogyasztási szövetkezet. A szeszre nézve sem nem gazdasági, sem nem ethikai érdek az, hogy versenyt teremtsünk a szeszeladásnak. A második kivétel, hogy a szövetkezet romlásnak kitett árúkat eladhasson nem tagoknak is, de ez nem lehet fontos. Hiszen az a fogyasztási szövetkezet kiszámíthatja magának, 122
