Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Navratil Ákos: A szövetkezetekről szóló törvénytervezet [244., 1905]
12 ség fennforgását elismerni, ha teszem, az illető társaságoknál az alaptőke alacsony marad. A szövetkezet lényege a kölcsönösségen alapszik. Ezt nyomosabban emelném ki a törvényben és megfelelő helyen a törvény szövegén kívül magyaráznám is, a miközben természetesen súlyt helyeznék arra, hogy a szövetkezetnek ez az igazi fogalma statuáltassék meg és tartassák fenn a törvény egész során, minden részletes intézkedésnél. A 2. §. a szövetkezetek fajait sorolja fel. A szövetkezeti életnek hazánkban bekövetkezett újabb fejlődése is indokolja, hogy ez a felsorolás bővebb, mint akár a Kereskedelmi Törvény 223. §-áé, akár az 1894-es javaslaté. Azonban a felsorolás még így sem taxativ. Ezt az indokolás is kiemeli. De czélszerűnek tartanám magát e szakasz szövegét is úgy átalakítani, hogy világossá legyen, hogy itt inkább csak exemplefi- kativ enumeratióról, semmint taxatióról van szó. A tervezet felsorolja a szövetkezetek között a kölcsönös biztosító társaságokat is. Ha a szövetkezésekről szóló törvény- javaslattal egyidejűleg előttünk feküdnék már a biztosítási ügyletről szóló reform-tervezet is, akkor javaslatunk szerzője kétségtelenül oda utalta volna ezeket a társaságokat. Éppen úgy, mint a hogy ezt az új német szövetkezeti törvény is teszi. De azt hiszem, hogy a kölcsönös biztosító társaságok felemlítése így is elhagyható a tervezetből. Hiszen a javaslat tulajdonképen nem szabályozza ezeket. Hogy felemlíti, az a Kereskedelmi Törvény hagyatéka. Ott inkább helyén voltak, hisz a Kereskedelmi Törvény egyúttal a magyar biztosítási jognak is forrása. Szövetkezetei alapíthatnak a tervezet 3. §-a szerint 1. az állam, a törvényhatóságok és községek, vagy azok tisztviselői és más köz- és magántestületek, 2. magánegyének. Úgy hisz- szük, hogy a javaslat sem tervezte azt, hogy köztisztviselők e minőségükben, ebbeli állásukat felhasználva alapíthassanak szövetkezeteket. Pedig ez a szövegezés okvetetlenül erre a magyarázatra vezet. Természetes, hogy a köztisztviselők is alakíthatnak szövetkezeteket és pedig, mi több, kizárólag köztisztviselők számára is. Sőt szívesen kiemelem már itt, hogy tekintettel külö12
