Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Ágoston Péter: A rangsor, mint jog [246., 1905]
27 Az a körülmény, hogy a rangsort a legtöbb esetben csupán a jelzálogjogok szempontjából vizsgálták és vizsgálják, arra a téves felfogásra vezetett, hogy a rangsornak a kielégítésig, illetve árverésig jelentősege nincs.1 Hogy e felfogás milyen téves, arra nézve elég több szolgalmi jog fenállása esetén való gyakorlásra utalni. Több szolgalmi jog gyakorlásának lehetetlensége esetén ugyanis az előbbi szolgalmi jog gyakorolható. Utalhatni továbbá az 1881 : LX. t.-cz. 163. §-ban szabályozott kielégítési módra. Erre való tekintettel nem lehet elegendő a tlkvi hatóság infal- libilitása. Az érdekelteknek tehát a törlés és illetve kiigazítás iránti jogot meg kell adni.1 2 B) A rangsor változásai még az eddigieknél is kétségtelenebbé teszik a rangsorjog önálló létét. Vegyük csak a rangsor legegyszerűbb változását, az előrelépést. A jelzálogjogok csak addig maradnak az eredeti helyükön, míg az előttük álló tehertételek fenállanak, a mint valamelyik előbb állót kitörülnek, azonnal előbbre lép minden következő.3 Ez előre lépés a tulajdonos, vagy a hitelező hozzájárulása nélkül megy végbe,4 sőt még a telekkönyvben sem kell az előrelépést kitüntetni. Ezt a tulajdonságot a tehertételek ruganyosságának lehetne nevezni, vagyis bennrejlő jog, melytől a jogosult meg nem fosztható. E jog érvényesítése s védelméről való gondoskodás a tlkvi hatóság feladata, s e tekintetben fegyelmileg felelős, de ha kell az érdekelt törlési keresettel is érvényesítheti ranghelye iránti jogát.5 Csakhogy a tlkvből ki kell törülni a jelzálogjogot s nem elég a megszűnés. A míg tehát a rangsorjog a jelzálogjog formájában fenáll, addig a fenti következmények nem következnek be. A rangsorátengedés kérdése már távolról sem oly világos, mint az előrelépés. Azok mellett, kik feltétlenül elismerik lehetőségét, vannak, kik egyáltalán tagadják ennek helyességét.0 1 V. ö. Steinlechner: 526. 1.; Exner: 487. ]. 2 Tkvi rdtás 148. §. az ig. min. 1888. évi 947. sz. rend. 3 Strohal: Prioritätsabtretung. 79. 1. Exner: Őst. Hyp. r. 480. ]. 4 Exner: 478. 1. 5 Az 1888. évi 947. sz. ig. min. rend. Tkvi rdtás 148. §-a. 0 Paris: Die Lehre v. d. Prioritätsabtretung u. deutsch. Hyp. г. 6. lap. 107
