Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Kármán Elemér: A nyomozás és a vizsgálat a gyakorlatban [238., 1904]
elbírálása. Utaltam már a folytonos halasztásokra. Ily esetekben maga a főtárgyalási tanács kényszerül vizsgálóbíróvá lenni és nehéz apparátusával kutatni bizonyítékok után. Különösen veszedelmes azonban a félszeg vizsgálat az esküdtszék előtt. A szakbíró meg tudja bírálni a vizsgálat hibáit, s még az se téveszti meg, ha a vizsgálóbíró egész másra terelte az alapos gyanút, mint a kit illet. Az esküdt ellenben tapogat. Hall lábnyomokról, véres ruhákról, házkutatásról és birói szemle tapasztalatairól, egyszóval mindarról, a mit ma a büntetőjog reáliainak nevezünk. Ezek voltak mindenkoron a bíráskodás legóriásibb tévedéseinek az okozói. Mindezeket a maguk eredetiességében vonultatjuk fel az esküdtek előtt. Az ügyész és a védő pro és contra bizonyítanak velők. Az elnököt a Bp. 368. §-a szigorúan eltiltja attól, hogy ezeket pártat- lanúl értelmezze. Az esküdt pedig dönt élet és halál felett, a saját felfogása szerint értelmezvén e bizonyítékokat. Egy rémítő hang morajlik újabban a sajtóban. Hogy ebben az országban áldozatai vannak az igazságszolgáltatásnak. Nemrég nagy port vert fel Ebensehweller József ügye, a kit a fehértemplomi esküdtbiróság felette aggályos körülmények között Ítélt örökös rabságra. 8 a Jogtudományi Közlöny folyó évi 4. száma tud egy emberről, a ki két évet ült olyannyira ártat- lanúl, hogy kártalanításra nyílt igénye. Gondoljunk csak vissza a tisza-eszlári perre, melyben a vizsgálóbíró képezte ki a bárgyú zsidó-gyereket koronatanúvá,* avagy Szentpéteri Sárára, a kinek az ügyében máig is homály fedi az ominózus két kés dolgát. Mindezen ügyekben nemcsak fogyatékos, de botrányos volt a vizsgálat. Azokban az ügyekben, a melyek az esküdtszék elé kerülnek, valóságos művészi vizsgálatokra van szükségünk. Olyanokra, a melyek képessé teszik a főtárgyalást arra, hogy ne foglalkozzék mással, mint a vizsgálat anyagának a reproductiójával. Mert a hol a főtárgyalás elnökének kell kiásni az ügyet az esküdtek előtt, a hol az ügyben még tapogatózni, puhatolózni kell, ott születik a zavarosban a tévedés. Ily vizsgálatokat azonban csak ott várhatunk, a hol a * V. ö. Eötvös Károly: «A nagy per» czimü munkájának vonatkozó részeit. 28 64
