Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)

Baumgarten Izidor: A büntetés kimérésének reformjáról [241., 1904]

о

A törvényszegést el lehet nézni, ha ismétlésétől nem kell tartani, és bárkit ártalmatlanná kell tenni, kinek jelleme veszélyezteti a társadalmi egyiittlét feltételeit.1 Ily felfogás mellett megszűnik a gonosztevő és az őrült,1 2 a jogszolgáltatás és a köz- igazgatás, s biró és a rendőrtisztviselő közötti különbség és maga a törvénykezés csak egyikévé válik azoknak az intézkedéseknek, melyeknek segélyével a szocialisticus állam a békés fejlődésnek útjában álló egyént vagy mesterségesen átalakítja, vagy kiküszöböli.

Minél előbbre tört a reformmozgalom, annál nyilvánvalóbbá lett, hogy helytelen úton halad és mindinkább eltávozik tulaj- donképeni czélpontjától: az állami igazságszolgáltatás javításától. A gyakorlati keresztülvitel kísérlete — mint sok esetben, itt is — feltárta az elméleti constructio és rendszer alaphibáit.

Az alatt a két év alatt, mely utolsó előadásom megtartása óta lefolyt, a tudomány elismert tekintélyei (Wach, Bar, Birk- meyer stb.) megvonták a delelő pontját rég meghaladott reform- mozgalom mérlegét, és egyhanggal kimondták annak az irányzatnak csődjét, melynek tehertételei között az egyéni szabadság követelményeinek semmibe vétele, a tettes belsejét és lelki1 Ily társadalomellenes elemeket, kiket születésük (delinquente nato) vagy fejlődésmenetük (szokásszerű bűnös) bűntettekre utal, a társadalomból kirekesztendők. Az egyikkel épp úgy el kell bánni, mint a másikkal. («Der geborene Verbrecher ist ein sozial für immer unbrauchbares Individium und muss als solches von der Gemeinschaft ferngehalten werden — ohne Bachsucht, ohne Härte, aber auch ohne phrasenreiche Sentimentalität und Berufung auf unveräusserliche Menschenrechte».— Dr. Robert Gaupp, über den heutigen Stand der Lehre vom geborenen Verbrecher).

2 Még Liszt is, a ki a beszámíthatóságot abban látja, hogy a tettes normális módon reagál az indokokra, ezt a kelléket nem ismeri fel a szokásszerű bűnösben. Liszt nézete szerint ez utóbbi nincs beszámítható állapotban, és ennélfogva büntetése lényegben nem különböz- hetik a közveszélyes elmebeteg őrizet alá vételétől. Zeitschrift f. d. g. Strafrechtswissenschaft XVII. köt. 70 sköv. 1. — Továbbá ugyanaz Mittheilungen IV. 136. «Für die deterministische Auffassung entfällt aber freilich dem Zurechnungsfähigen, wie dem Nichtzurechungsfähigen gegenüber der von der klassischen Schule überlieferte von der Willensfreiheit untrennbare Schuldbegriff und mit ihm der Begriff der Vergeltung».

ÍJ9