Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérésének reformjáról [241., 1904]
fejezés, részesség és tettesség között minden megkülönböztetést el akar ejteni, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az objectiv eredménynek tekintetbe vétele, mely állítólag a fennálló törvény legnagyobb félszegsége, annak idején nagy haladás volt a jogsértő és jogveszélyeztető cselekményeket egyforma bánásmódban részesítő és a quantitativ különbségeket számba nem vevő felfogással szemben.* Kifejtettem továbbá előző előadásaimban, hogy a törvény alkalmazásának hiányossága, a büntetés kimérésének önkényessége, a visszaesés nem kellő méltatása váltották ki az elégedetlenséget a létező állapotokkal és adtak alkalmat arra a hadjáratra, mely a büntetőjog alapelvei ellen irányult és a törvénykezés sarkoszlopainak egyikét sem kímélte meg. Megszakították a büntetés között egyfelől - a felelősség, beszámíthatóság és bűnösség között másfelől — szükségszerüleg fennálló kapcsolatot, mely mindaddig erkölcsi alapja volt a büntetőjog gyakorlásának ; kétségbe vonták, sőt tagadták a megtorlás ethikai jellegét. A gyökeres változás a büntetés czéljának és okának meghatározásában az állam feladatát a társadalom megvédésére szorította, és megengedettnek nyilvánított mindent, a mi e védelem szempontjából szükségesnek mutatkozik. Míg addig a jogellenes cselekmények megtorlása, most a veszélyes egyének megfékezése utján vélték a társadalmi békét helyreállithatónak. A megelőzés és ne a megtorlás legyen az igazságszolgáltatás jelszava. Nem az elkövetett cselekmény jelentősége, hanem a tettes veszélyessége határozza meg a büntetés súlyát és tartalmát. * A régi büntető jog nem különböztetett meg a lopás és a gyilkosság büntetése között, hanem a biró bármily bűncselekmény megtorlására válogathatott az esetnek megfelelő szokásos vagy törvényes büntetések között. Helyesen jegyzi meg Saleilles (l’individualisation de la peine 46. L), hogy a forradalom előtti biró bátran megelőzhette volna Lombrosot és törvényes akadály nélkül alkalmazhatta volna az olasz iskola tantételeit. A bírói individualisatio e rendszere hozzájárult a forradalmi szellem fejlesztéséhez. «Nem szabad csodálkoznunk» — úgymond Saleilles (1. h. 48. 1.) — «hogy a visszaesés problémája a régi Francziaországban fel nem merült. Volt idő, midőn a tolvajt az első lopás után már felakasztották.» 22Я 4
