Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérésének reformjáról [241., 1904]
Tisztelt Teljes-ülés! A büntetés kimérését criminalpolitikai szempontból tár- gyazó felolvasások, melyeket két évvel ezelőtt a Jogászegylet körében tartottam, előkészítik és bevezetik a büntetés kimérés reformjáról szóló előadásomat. Amott történeti előzményeiben, czéljaiban és irányzataiban ismételten azt a mozgalmat, mely sok tekintetben ellenlábasa volt az egy évszázaddal előbb a franczia felvilágosító irodalom hatása alatt keletkezett tudományos és társadalmi felfogásnak, modern büntető törvény- könyveink alapvetőjének. Akkor nagy visszaélést láttak abban, ha a törvény, tekintettel az egyén különös veszélyességére, kíméletlenül sújtja a kisebb törvényszegéseket is, és az egyéni jogok sőt az emberi méltóság nevében is hangosan követelték, hogy a büntetés a cselekményhez alkalmazkodjék, és ne az emberhez. «II у a une différence entre douze serviettes et la vie», mondotta Voltaire, a kinek emberies gondolkozása nem tudott megbarátkozni azzal a gyakorlattal, mely nemcsak a gyilkost, hanem a tolvajt is megfosztotta életétőid Míg a XVIII. század végén a bűntett és a büntetés közötti helyes arány létesítésén fáradoztak, addig a büntetőjog reformátorai a XIX. század végén a büntetés alkalmazkodását a bűidettes személyéhez sürgetik. Ami érdem volt azelőtt, azt hibának róják fel mai napság, és szemben a legmodernebb irányzattal, mely a tettes szub- jectiv czélzatát mérvadó tényezőnek tekintvén, kísérlet és be- * * Az u. n. classicus iskolát létrehozta a közvélemény reaetiója a túlzó subjectivismus rendszere ellen, melynek uralma alatt a biró akár mily csekély vétségért is akasztófára juttathatta a vádlottat. 1* ni
