Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
110 468. §-ra nézve e tekintetben is a Curiának állandó gyakorlatára hivatkozom : a Curia kimondotta, hogy ezen rendelkezés nem egészében absolut, tehát a biztosító és a biztosított ezen rendelkezést közös akarattal megváltoztathatja, és meg is változtatja. Hiszen látjuk és nem is képezheti vita tárgyát, hogy az életbiztositásoknál az ügylet érvényes létrejötte tekintetében nem mindig 48 óra, hanem esetleg 60 nap is dönt. Ki lehet kötni, hogy az ajánlat 60 nap alatt elfogadandó vagy visszautasítandó. A 468. §. tehát először nem mindenben absolut rendelkezést tartalmaz, másodszor kiterjed úgy az élet-, mint a kárbiztosításra. Felemlítette még Róth tagtárs úr a visszatérő díjak kérdését. Hát hiszen ez a régi panasz. Kifejtettem már más helyütt álláspontomat, a mely szerint a kárbiztosításnál én a visszatérő díjak perelhetőségét czélszerűnek, hasznosnak, a biztosítási ügy érdekében lévőnek találom, a mely úgy a biztosítónak, mint a biztosítottnak érdekében áll, azonban én a törvény alapján állok, a mely pedig világosan kimondja, hogy a szerződés hatályát veszti, tehát a szerződés ipsa lege megszűnik, azon esetekben, a melyeket a törvény felsorol, azok között pedig az az eset is foglaltatik, midőn a visszatérő időszakokban fizetendő díj nem fizettetik. Ha pedig a törvény értelmében a szerződés hatályát veszti, akkor a társulat érvényét vesztett szerződés alapján jogokat nem érvényesíthet. Abban teljesen igaza van Róth Pál ügyvéd úrnak, hogy igenis a kereskedelmi törvény életbelépte után körülbelül négy vagy öt évig a visszatérő díjak meg lettek Ítélve, azonban a Curia meggyőződött arról, hogy a törvény helytelenül értelmeztetett és azt később helyesen értelmezte, és ezen értelmezést a Curiának teljes-ülése sanctionálta is. Végre még egy pár szót Rosenberg Gyula tagtárs úr felszólalására. О azt állítja, hogy a Curia szerint az ügynök a társulat meghatalmazottja. Ezt a Curia kimondotta, erről vitatkozni sem lehet. Én ezt a kérdést annyira érdekesnek, fontosnak és kontroverznek tartom, hogy ellenkezőleg épen ilyen kérdésről kellene vitatkozni, és azt minden oldalról megvilágítva, tisztába hozni azt, hogy a Curia álláspontja helyes-e. Nagyon is érdekes és fontos a kérdés, és érdemes a megbeszélsz
