Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
Dr. Róth Pál: T. Teljes-ülés! Megvallom, hogy nem szándékoztam ma fölszólalni, hanem csak hallgatni jöttem ide, azonban az előttem felszólalt t. kartárs úr szavai indítanak arra, hogy részemről is tegyek néhány rövid megjegyzést. A német biztosítási törvényjavaslatra nézve általánosságban csak annyit kívánok megjegyezni, hogy én azt tartom, miszerint ez a törvényjavaslat túlságosan sok részletintézkedést tartalmaz, a nélkül, hogy az esetek mindegyikét — a dolog természetének megfelelően — kimeríteni képes volna. Én tehát ezt részemről tökéletes munkának nem tartom, annál is inkább, mert hiszen az 1901 május 12-iki német törvény, a mely a biztosítási ügyek közrendészeti viszonyait szabályozza, kimondja, hogy a kötvényföltételek a biztosítási hivatalnak jóváhagyás végett bemutatandók, a mely jogosítva van azokat visszavetni vagy pedig jogosítva van azokat csak korrektúrák mellett elfogadni. Kérdés már most, hogyan fog állni a gyakorlatban a dolog, hogyha a német biztosítási hivatal elfogadta s sanctionálta is azokat a kötvényföltételeket, a melyeket azután később ezen sok parancsoló intézkedés folytán a bíróságok előtt megtámadni lehet. Ez okvetlenül visszásságokat fog szülni. Ezen rövid megjegyzésem után mindjárt rátérek a mi viszonyainkra. Hogyan állnak a vita tárgyát képező kérdések? Tényleg úgy áll a dolog nálunk is, másutt is, — hiszen a biztosítási intézmény úgy, mint a biztosítási jog, nemzetközi jelleggel bír, tehát bizonyos egyöntetűség konstatálható mindenütt, — hogy a bíróságok és a biztosító társaságok közt, mint rendesen két ellenséges tábor között: peccatur intra et 167
