Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
Dr. Rosenberg Gyula: T. Teljes-ülés! Engedjék meg, hogy én, a ki körülbelül 25 év óta ezzel a tárgygyal úgy elméletileg, mint gyakorlatilag foglalkozom és a biztosítási törvénynek úgy szólván minden paragraphusába, mélyebben behatolni igyekeztem, a német törvényjavaslatra való vonatkozásban is, a biztosítóra és a biztosított jogviszonyát a magyar judicatura szempontjából megfigyelve, kiválólag két fontos kérdéssel foglalkozzam a mai praxis szempontjából és pedig: a díjaknak és az ügynököknek kérdésével. Sajnos, hogy a m. kir. Curia 25 évi praxisával egy évvel ezelőtt, úgy szólván szakított. Szakított pedig minden indokolás nélkül, mert nem volt arra sem hivatása, sem terrénuma, hogy a biztosítási intézmény, a mely oly szép jövőnek csiráit viselte magában, fejlődésében megakaszsza. Hogy egy hasonlattal éljek, a magy. kir. curia legújabb gyakorlatával, úgy szólván e téren exlex állapotba hozott bennünket. Valamint a közönséges ex lex állapotban, az adófizetőknek fizetniük nem kell, az államnak pedig kötelezettségeit igen is kell teljesítenie, úgy a curia praxisa szerint a biztosítottnak nem kell fizetnie, a biztosító társulatnak azonban kötelezettségeinek eleget kell tennie. Engedjék meg, hogy ezt az állításaimat néhány szemelvénynyel meg is világítsam. A mi először a díjakat illeti: a kereskedelmi törvény 468. §-a világosan és határozottan azt mondja, hogy a biztosítási szerződés létrejön, ha az a biztosító által bizonyos időpontban vissza nem utasíttatott. A kereskedelmi törvény 507. §-a pedig azt mondja, hogy minden a kereskedelmi törvénynyel ellenkező megállapodás hatálytalan, mert első sorban a törvény határoz. Eddigelé a praxis abban állott, hogy ámbár 162
