Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
73 Az említett tervezet 159. §-a kimondja, hogy a biztosító kötelezettsége érintetlenül fennáll, ha az öngyilkosság a szabad akaratelhatározást kizáró beteges lelkizavar állapotában követetett el, közömbös lévén az is, hogy a biztositott nyomban a szerződés megkötése után, vagy csak évekkel később követte el az öngyilkosságot. Ezen kétségtelenül helyes alapelv következetes keresztülvitele szempontjából helyeselnünk kell a tervezet 162. §-át is, a mely kizárja annak lehetőségét, hogy a biztosító a tervezet említett rendelkezésével ellentétes kikötést alkalmazzon, mert e szakasz kimondja, hogy ily kikötés érvénytelen. Nem hallgathatjuk itt el azon körülményt sem, hogy a magyar joggyakorlat is e tekintetben a német Tervezet álláspontján áll, mert az előbb ismertetett joggyakorlatot következetesen érvényesítve a többnyire ellenkező tartalmú magyar biztosítási feltételek érvényét következetesen negligálja és a tervezetben is kifejezésre jutó jogelvet a biztosítási feltételek ebenere következetesen érvényesíti. A miként azonban örömmel kell üdvözölnünk úgy legis- latorius, mint szocziális szempontból a német törvényhozásnak említett irányát, élénken kell ezzel szemben sajnálnunk azt, hogy a törvényhozó az öngyilkosságot illetőleg oly kikötéseket enged meg, a melyek a már fentebb ismertetett, a biztosítottakra káros irányú szélsőséggel szemben a biztosítókra nézve rendkívül káros, a konkurrenczia folytán azonban ma ki nem kerülhető másik szélsőséget képviselik, midőn nem tagadja meg azon kikötés létesítésének lehetőségét, illetve ennek elismerését, a mely szerint a biztosító a biztosítási összeget akkor is köteles kifizetni, ha a biztosított öngyilkosságát teljesen józan, beszámítható állapotban követte el. Hiánya ez a Tervezetnek, mint általában a mai összes tételes ezirányú törvényeknek, a mi annál sajnálatosabb, merta törvényhozás feladata az, hogy ébrentartsa a jogi életben a tisztesség, jóhiszeműség és bizalom érzetét, a minél fogva az életbiztosítási szerződés törvényhozási rendezésénél tiltani kellene oly kikötéseket, a melyek minden törvényhozási műnek ezen nélkülözhetlen alapelveibe ütköznek még akkor is, ha egyébként a biztosítók a nagymérvű konkurrenczia folytán készek is volnának ezzel ellenkező kikötések létesítésére. Ha a biztosított tudja, hogy 145
