Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
az a biztosító, a kinél ő magát biztosította, a teljes biztosítási összeget köteles fizetni az esetre is, ha ő szándékosan idézi elő a halált, akkor az esetre, ha a biztosított, illetve családja szükségbe jut, az ily biztosítások egyenesen kisértésbe viszik a biztosítottat arra, hogy öngyilkossá legyen. Ha az ily kikötések joghatályát elismerjük, úgy ez nem jelent mást, mint díjat kitűzni öngyilkosságnak előre megfontolt szándékkal való elkövetésére. Ha helyes és igazságos az előre megfontolt szándékkal elkövetett öngyilkosságot biztosításjogi szempontból is biztosított eseménynek elismerni azon okból, mert az öngyilkosnak — ki többnyire férj és családapa — hozzátartozóit a biztosított cselekedeteiért felelőssé tenni nem lehet, miért tűznek ki mégis a biztosítók többnyire bizonyos várakozási időt, többnyire kettőtől öt évig terjedő határidőt és csak az azon túl elkövetett öngyilkosságokat ismerik el biztosítottaknak? Ezzel szemben az említett időn belül elkövetett öngyilkosságokat még azon esetben sem ismerik el biztosításjogi szempontból biztosított eseménynek, ha az beszámíthatlan lelkiállapotban követtetett el! A humanitás és a jogérzet feltétlenül megköveteli, hogy míg egyrészt a biztosított ne tétessék felelőssé beszámíthatlan lelkiállapotban elkövetett cselekedeteiért, addig a megfontolt szándékkal és meggondolva elkövetett öngyilkosság esetén a biztosított jogutódait semmiképen sem illetheti meg; más, mint a mi azon biztosítottakat illeti meg, a kik a viszonyok kedvezőtlen alakulása folytán a biztosítási szerződés megszüntetésére (tőkésítés vagy visszavásárlás útján) vannak utalva. Az Österreichische Versicherungs-Zeitungnak 1903. október hó 17-én megjelent száma, valamint a Wallmann-féle Yersicherungs-Zeitung 1903. október 2-án megjelent száma érdekes statisztikai kimutatást közöl arról, hogy amerikai élet- biztosító társaságok biztosítottjai körében mily ijesztő mérvben szaporodtak el az öngyilkosságok. Hogy ezen kimutatás helyes-e vagy sem, azt nem vizsgálhatom; kétségtelen azonban annyi, hogy ha ezen adatok helyesek, ezekért nagy részben az amerikai életbiztosító társaságok tehetők felelősekké. Csak röviden kívánom felemlíteni, hogy az említett közlemények szerint a legutolsó 30 év statisztikai adatai szerint Észak- Amerika legnagyobb városaiban az öngyilkosságok száma. 14« 74