Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
55 hatig: Az életbiztosításnál f) Igen az életbiztosítás terén. Ugyanis, ha jól emlékszem a német tervezet 154. §-a világosan kimondja azt, hogy életbiztosítás esetén a biztosított jogosult arra, hogy a biztosítási szerződést bármelyik folyó időszak végére felmondja. «Ist die Prämie nach Zeitabschnitten bemessen, so kann der Versicherte das Versicherungsverhältniss jederzeit für den Schluss der laufenden Versicherungsperiode kündigen.» Ebből látni, hogy a mi az életbiztosítást illeti, a magyar joggyakorlat kifogástalan és a nemzetközi biztosítási jogban is általános érvénynyel biró jogelveket tartalmaz. Az 505. §. ide vágó pontjának tartalma ez irányban tehát nem is kifogásolható. Épp oly kevéssé volna kifogásolható tehát a Curiának 26. számú teljes ülésű határozata is, ha ez megmaradt volna azon területen, a melyen érvényesülni eredetileg hivatva volt, t. i. az életbiztosítás terén és nem vitetett volna át a kárbiztosítás területére is. A magyar K. T. 485. §-ának 4-ik pontja alapján azonban, (a nélkül, hogy az abban foglalt rendelkezés helyességét elismerném) a miként azt a legutóbbi ülésen Beck úr Öméltósága is kifejtette, más joggyakorlat el sem képzelhető. Ha az 505. §. 3. pontja alapján elismerjük — a miként ennek helyessége vitánkívüli, -— hogy a biztosítási szerződés a visszatérő díj nem-fizetése folytán hatályát veszíti, azonképen szószerint ugyanazon szövegszerű tartalomnál fogva a kárbiztosítási szerződésnek is hatályát kell veszítenie a 485. §. 4. pontja alapján. Mindkét §. ugyanis így kezdődik: «A biztosítási szerződés hatályát veszíti, stb. Ha tehát ezen szöveg alapján az életbiztosítási szerződés a törvény értelmében az említett körülmények folytán olyképpen válik érvénytelenné, illetve veszíti hatályát, hogy annak alapján a biztosított nem kötelezhető a visszatérő díjak fizetésére, ugyanazon magyarázatnak érvényesülnie kell a kárbiztosítás terén a 485. §. 4. pontjának rendelkezése folytán. Hogy a kárbiztosítás terén ezen gyakorlat, illetve tehát a 485. §. 4. pontjának rendelkezése alapjában véve helytelen jogelvet mond ki, az már abból is kitűnik, hogy az idegen törvényhozások — legalább is az újabbak — ily rendelkezést nem ismernek. Hogy azonban a 485. §. 4. pontja csak is így magyarázható, az kétségtelen már az 505. §. 3. pontjának ily irányú nem kifogásolt magyaráza127
