Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
Dr. Beck Hugó elnök: T. Teljes-ülés! Midőn az ülés berekesztése előtt az előadó úrnak érdekes felolvasásáért az egylet nevében köszönetét mondok, egyúttal abban az esetben, ha a t. teljes-ülésnek nincs kifogása az ellen, hogy az elnöki székből a most hallott előadásra nehány megjegyzést tegyek, arra reflectálni óhajtok. A felolvasás egyetlenegy pontjára akarok pár rövid megjegyzést tenni, arra t. i., a melyben az előadó úr a judicaturát méltatta. Bármily kemény és erős legyen is a birálat a magyar joggyakorlatra nézve: ha az objectiv és igazságos, úgy természetesen nem lenne hozzá szavam, nézetem szerint azonban a jelen esetben a birálat nem egészen igazságos és pedig alkalmasint azért nem az, mert az előadó úr a gyakorlatnak, illetőleg a judicaturának álláspontját alighanem tévesen fogta fel. Mindenekelőtt felemlíteni kívánom, hogy az előadó úr szerint az utolsó években a biztosítási jogi gyakorlat bizonytalan, ingadozó és a társulatokra nézve kedvezőtlen. Hogy a társulatokra nézve kedvezőtlen, az meglehet, de ennek talán az az oka, hogy azon ügyek, a melyekben a jog- gyakorlat határozatait hozta, a társulatok részéről igazságtalanok voltak. A mi a bizonytalanság vádját illeti, erre nézve azt kívánom megjegyezni, hogy e joggyakorlat épen nem bizonytalan, hanem nagyon is consequens és teljesen megállapodott. Igaz ugyan, hogy épen az utolsó években eltérések mutatkoztak az előbbeni gyakorlattól, azonban a Curia itt nem öntudatlanul, hanem világosan kifejezett tudatossággal járt el; így cselekedett az élet kívánalmainak megfelelőleg és nemcsak a magyarországi, de a külföldi gyakorlat is ezen a nyomon 90
