Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
27 időre elvonjuk a katonai szolgálattól. Ez természetes dolog, hiszen a most említett tettes lehet egyébként a legbecsületesebb ember a civilis társadalmi felfogás szerint, a kinek a lelke semmiféle mesterséges javításra nem szorul. A kbt. 92. §-a ezek szerint olyképpen volna megszorítandó, hogy a büntetés törvény szerint kiszabandó tartamának a súlyosbítások alkalmazásával való megrövidítése csupán katonai delictumok meg fenyítésénél alkalmazható. Ez volna az első lépés ahhoz, hogy a katonai delictumok a közönségesektől különválasztassanak. Ezt követné nyomon a második, nem kevésbé fontos lépés, hogy t. i. a katonai delictum miatt elitéltek a letartóztatási intézetekben soha se tartassanak együtt olyanokkal, a kik közönséges büntetendő cselekményért tartatnak fogva.* Az ír rendszer ugyan azt tenné kívánatossá, hogy minden fegyencz, legalább büntetésének első szakában egyáltalán mindenkitől elkülöníttessék és magánzárkában tartassák; de ezen kérdés már további, későbbi részlet. Első sorban generaliter két csoportba kell a fegyenczeket osztanunk, olyként, hogy a két csoport még a büntetés második szakában, vagyis a közös munka tartama alatt se érintkezzék egymással; vagyis legyen a katonai fogháznak egészen elkülönített osztálya a katonai delictumokért elitéit fegyenczek számára. A mostani rendszer ugyanis a már annyiszor kárhoztatott közös rendszer, mely mellett egy azon szobában egymás mellett látunk olyan rabot, a ki lopott és olyat, a ki pl. az őrségen elaludt. A közösség, melyet az együttlét teremt, bizonyos egymásra gyakorolt befolyás nélkül nem maradhat. Nézzük elsőbben is, miben nyilvánul ez a befolyás? Mindenek előtt meg kell állapítanunk azon kétségbe nem * Nagyon természetes, hogy itt mindenütt supponáljuk, hogy a katonai bíróságok hatásköre a katonai és közönséges delictumokra is kiterjed. Hogy helyes volna-e a katonai bíróságok hatáskörét egyedül a katonai delictumokra szorítani s a katonák közönséges büntetendő cselekményeit polgári bíróságok elé utasítani (mint azt pl. Anglia tette), az más kérdés, melyről most annál kevésbbé szólhatunk, mert a küszöbön álló reform aligha fogja a katonai bíróságok hatáskörét ily értelemben megszorítani. 91
