Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
28 vonható tényt, hogy a katonai delictum miatt való elitéltetés legtöbbször nem dehonestáló a tettesre nézve, legalább a civilis társadalom szemében nem. Merem állítani, hogy még a katonai szempontból legmegbecstelenítőbb bűntett: a szökés sem teszi ki a közmegvetésnek a tettest, — kivévén azon esetet, ha a tettes az ellenséges hadseregbe szökött által. Mindez a dolog természetében fekszik. A tettes nem sérti meg általa a polgári társadalom semmiféle tilalmát és a társadalom megvetésének talajt nem talál. Szükségszerű folyománya ennek az, hogy a fegyencz az elitéltetés felett szégyent nem érez. A fegyelmi büntetésekről nem is szólok. Tekintsünk körül a legkorrektebb urak társaságában. Koros úri ember, kinek tekintélye s a közkedveltség, melynek örvend, kizárják, hogy olyat kövessen, vagy követett légyen el, a mi a becsületes férfi jellemével meg nem fér, — az élményeit meséli el katonakorából. «Volt nekem egy kapitányom!...» — így kezdődnek ezek az ártatlan elbeszélések és így végződnek: «kaptam érte két heti «Einzel»-t, «verschärft». És az elbeszélő nem mutat szégyenérzést, sőt ellenkezőleg, úgy látszik, mintha a multat bearanyozó emlékezés nyomán valami vágyakozó sóhaj ülne: «Hej! csak én még most is kaphatnék két heti «einzel»-t, «verschärft» ! De nemcsak a fegyelmi büntetésekre áll ez, hanem a legtöbb katonai bűntettre és vétségre is. Ugyan kinek jutna eszébe kételkedni egy tanár becsületességében, a ki börtön- büntetést szenvedett el azért, mert szórakozottságból elmulasztotta valamely fontos szolgálati parancs teljesítését ? stb. A közös fogság hatása már most első sorban az, hogy a közönséges gonosztevő sem szégyenli a börtönt. Lényegesen hozzájárul ehhez az is, hogy otthon nem tudják, hogy ő be van csukva; ő most szolgál 3 évet; hogy ebből az időből mennyit tölt a laktanyában és mennyit a börtönben, azt a faluban senki sem tudja, míg ha onnan hazulról csak egy hétre viszik is el, rögtön nyilvánosságra kerül a dolog. Eltekintve már most attól, hogy az említett két categoria szerint általában el nem különíttetnek a katonai deliquensek, további hibája a katonai börtönrendszernek az, hogy a tettesek egyáltalában nem különíttetnek el egymástól. A többször 92
