Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
60 fajta közvetítő-kereskedők ellenében tartanak igényt s nyilván megelégednének ezen érdekkörök, ha e szabályozás nem terjedne ki a nagyobb stilű adósaikra, hanem csupán a kisebbekre. Hisz a nagyobbaknál — értve ezalatt mindig a nagyobb üzlettel s következéskép nagyobb árúraktárral bírókat — ily visszaélések nem igen fordulnak elő, mert az illetők úgyis tudják, hogy végső esetben érdemes lévén a hitelezőknek letenni a csőd- kaucziót, nem érnek a csalárd átruházással semmit, míg a kisebbeknek épen a csőddel járó aránytalan költség s az óvadékletétel kényszerűsége az erősségük. Viszont be kell ismerni másrészről, hogy nehéz megvonni vagyis helyesebben: nehéz definiálni azt a határvonalat, a mely az ezen szempontból vett kisebb- és nagyobbrendű kereskedők kategóriáját egymástól elválasztja. A kereskedelmi törvény nem ismer e részben más megkülönböztetést, mint a kiskereskedőt s a nemkiskereskedőt (teljes kereskedő, Vollkaufmann) egyrészt, s a bejegyzett és be nem jegyzett kereskedőt másrészt. Ezekkel a felosztásokkal itt nem boldogulunk. Ebből azonban nem az következik, hogy dobjuk be tehát mindannyit egy fazékba, hanem az, hogy keresnünk kell egy más csesurát. Az árúraktár értéke mint határvonal nem igen használható, mert állagra és értékre egyaránt változó és bizonytalan. Nem is tudnék hamarjában oly megkülönböztetést ajánlani, a mely mellett feltétlenül síkra mernék szállani. Csak felvetem a gondolatot, vájjon jobb híján nem volna-e felhasználható a kereseti adó összege. Azt hiszem, hogy az itt érdekelt nagykereskedők és gyárosok czélja teljesen el volna érve, ha a törvény nem terjedne ki olyan üzletek átruházására, melyeknek előző tulajdonosa évi — mondjuk — hatszáz koronát meghaladó III. oszt. kereseti adóval van megadóztatva. Attól, hogy a csalárd üzletátruházók magasabb adó alá vonassák magukat azért, hogy a törvényt így kijátszák, tartanunk, azt hiszem, nem kell. Azonfelül meg lehetne állapítani, hogy a magasabb adó csak akkor jő tekintetbe, ha bizonyos számú éveken át fennállott vagy hogy nem jő számba oly esetekben, hol az üzlet nem régibb egy bizonyos időnél. A második restrikczió, a mely teljességgel elengedhetetlen, az elévülési időre vonatkozik. Monstruózus dolog a gazdasági forgalom mai állapotában, hogy valaki ily fajta kocz60
