Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
A munkások baleset elleni biztosításáról szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. év január és február havában tartott vita [236., 1904]
96 rendelkezését a javaslatnak, hogy először a kisiparra egyáltalában nem terjed ki, másodszor, hogy a mezőgazdaság bizonyos üzemágait, a gépészeket stb. nem öleli fel. A kisipar megterhelése nagyon megfontolandó kérdés. Ha úgy állíttatnék fel a tétel, hogy magában az alkotandó törvényben taxatíve soroltassanak fel azok a veszélyes iparágak, a melyek tekintet nélkül a munkások számára, biztosítás-kötelesek; hogy tehát az illető üzemekben, a melyek nagyobb baleseti veszélyt rejtenek magukban, az összes munkások biztosításkötelesek legyenek: ez ellen talán nem lehetne aggályt felhozni, mert még mindig a kisiparnak csak kisebb köre érintetnék általa; eliéh'ben ha általában az egész kisiparra terjesztetnék ki és azon felfogás érvényesíttetnék, a mely több oldalról, különösen a szaksajtóban hangoztattatok, hogy arra a körre terjedjen ki a biztosítás, a melyre a betegsegélyezés kiterjed: akkor a helyzet úgy alakul, hogy ismét a statisztikával kezemben beszéljek, hogy 1901-ben 1946 kisipari üzemben 2239 baleset fordult elő, ebből a 2239-ből 2213 húsz héten belül gyógyult és munkaképtelenséget nem hagyott hátra; három sérült húsz héten aluli időig volt beteg; öt ember halt meg és csak 15-nél volt részben teljes, részben részleges munkaképtelenség. Ha pedig a kérdés másik oldalát világítjuk meg, hogy t. i. minő betegsegélyezési kártalanításban részesültek, mert talán ez nyújtja a legtisztább képet a sérülés súlyosabb vagy könnyebb voltának megítélésére, akkor a 2239 esetből 17 kapott száz koronánál több betegsegélyezési kártalanítást vagyis táppénzt s mindössze 17 volt olyan, a kiknek sérülése az ú. n. súlyosabb sérülések közzé számítandó. Már most ezen 17 kedvéért — vagy ha az összes 2213 sérültet veszszük is — 250,000 rét meghaladó kisipari üzemet balesetbiztosítási teherrel sújtani, azt hiszem, hogy nem lenne igazságos eljárás. A legigazságosabb — és e tekintetben igenis elismerem, hogy a javaslatnak korlátozása az előadói javaslat szerint kiterjesztendő — az volna, hogy igenis ejtessék el azon korlátozás, a mely őt munkáshoz köti a biztosítási kötelezettséget, mert teljesen aláírom azt, a mit Márkus t. biró úr és az előadó úr említettek, hogy a veszélyesség egy munkásra nézve épen akkora lehet, mint ötre és arra az iparosra nézve épen olyan, sőt a végrehajtás rendjén több nehézség merülhet fel. Az öt 378
