Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
A munkások baleset elleni biztosításáról szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. év január és február havában tartott vita [236., 1904]
88 mával, a midőn a vállalatok nagy száma megszünhetik, tehát a megmaradó vállalatok terhei olyan magasságot érnek el, a melyet azok már meg nem bírnak, — egyszerűen államilag feloszlattatnak s az illető szövetkezetek egy másik szövetkezethez osztatnak be. Azok a szakszövetkezetek, a melyek csak egy specziális szakot vagy rokonszakmák csoportját egyesítik magukban, az «Umlage-Verfahren», a felosztó-kirovó rendszer szerint nem gyüjtvén a tőkét, a melyből a kártalanítások a kiszámított időig fizettetnek, oly teherrel bírnak, a mely fedezetre nem talál. Ausztriában ellenben a biztosítás a tőkefedezeti rendszer alapján áll, vagyis mint a rendes magánbiztosítótársaságok, gyűjti azt a tőkét, a mely a kártalanítási járulék fizetésére szolgál, ott tehát külön garanczia szüksége fel nem merül. Ha tehát Németországban feloszlattatik egy szakszövetkezet, az az új szövetkezet, a melybe a megmaradó tagok beosztatnak, természetesen nem vállalja el a múltból származó nagy arányú terheket, és igy ezen terhekért az állam vállalja el a felelősséget, ellenben Magyarországon, ha a tervezet szerinti biztosítási szervezet létesül, az ország összes ipara alkot egy szövetkezetét, egy pénztárt, ha tehát az egyik iparágban súlyos helyzet áll elő, ugyanakkor a másik iparágban javulhat a helyzet: ha pl. száz régebbi üzlet megszűnik, helyette esetleg száz vagy kétszáz új származik, úgy hogy tehát itt a ki- egyenlítés e nagy körzetben teljesen megtörténik. A kölcsönös szövetségi elvnél fogva tehát az állam szavatossága teljesen felesleges. Mielőtt azonban erre az alapra tértem, Európa legkitűnőbb mathematikusainak szakvéleményéből indultam ki; azon szakvéleményekből, a melyeket Poór igazgató is használt egy e tárgyban készített becses memorandumában. Ugyanis a bécsi balesetbiztosító pénztár akkor, a midőn Ausztriában az a nagy kérdés volt napirenden, a mely azóta ott állandóan kisért, hogy vájjon az osztrák biztosítás ne térjen-e át a német rendszerre, mert az osztrák tőkefedezeti rendszer óriási összegeket von el az ipartól és daczára ennek igen nagy, 1902 végén 32 millió К deficzittel dolgozik, írásos ankétet rendezett e kérdésben Európa leghíresebb mathematikusainak részvételével. Ennél a deficzitnél legyen szabad íioth Pál t. ügyvéd úr egy nagy tévedésére utalnom. Ez a deficzit nem alakul 370
