Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
A munkások baleset elleni biztosításáról szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. év január és február havában tartott vita [236., 1904]
89 a járulékok hiányából, nem olyan számítási tévedésekből, a mint méltóztatott erre nézve számítási példákat is felhozni, hanem abból származik, hogy egy előforduló balesetnél a pénztár által megállapíttatván a kártalanítás, egyúttal megállapít tátik azon valószínű időtartam, a melyre a járadék tőkésítése szükséges. Ha tehát úgy állapíttatik meg ez, hogy az a munkás vagy az utána kártalanítást élvezők ötven évig fognak élni, akkor oly tőkét kell gyűjtenie, a mely a kártalanítás ötven évre való kifizetésére szolgál biztosítékul, illetve alapul, de megfelelő statisztika hiányában épen úgy megállapíthat esetleg harmincz évet, és akkor azonnal ugyanannyival javul a pénztár mérlege, úgy, hogy tehát effektiv deficzit nincsen, a mit mutat az, hogy az osztrák pénztárak zavartalanul teljesítik kötelezettségüket és azt valószínűleg továbbra is teljesíteni fogják. A német díjfizetési rendszernél, és annál, a melyet én fogadtam el, ez a deficit ki van zárva, mert az évi teher, a mely előáll, t. i. a kártalanítások összege, a megállapított járulékok évenként utólag rovatnak ki a tagokra, vagyis utólagos fizetésnek helye van. Egyetlen hátránya van ennek, a melyet Poór t. barátom említett is, de a mely a javaslatban tudatosan van alkalmazva, utal is reá az indokolás hosszasan, kifejezetten, hogy a jövő megterheltetik a jelen kedvéért, t. i. évről-évre emelkedvén a balesetek száma, tehát emelkedvén a fedezendő járadék is, évről-évre nagyobbodik az az összeg, a melyet ki kell róni a tagokra biztosítási járulék gyanánt. Azonban hiszen egy általánosan elfogadott pénzügyi politikai elv, hogy a jövőt megterheljük a jelenért. Mert hiszen azon alkotásokat, a melyeket a jelen létesít, nagyrészt a jövő is élvezni fogja. Ezen az alapon rendezzük be egész államéletünket; ez adósság- csinálás a köz érdekében, a mely azonban oly befektetést képez, a mely a jövőben fog gyümölcsözni. Ezenkívül arra, hogy mégis ezt a rendszert fogadtam el, az is okul szolgált, — eltekintve attól a közgazdasági hátránytól, a melyet az osztrák rendszer magában rejt az által, hogy túlságosan nagy tőkéket von el az ipartól — hogy az ipar inkább bírja el a fokozatos, mint az egyszerre való megterhelést. Azaz ijesztő példa, a mely a német pénztárakról felhozatik, nem olyan ijesztő, ha a fokozatos fejlődést veszszük alapul. Méltóztassék figyelembe 371
