Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
A munkások baleset elleni biztosításáról szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. év január és február havában tartott vita [236., 1904]
; 86 melyekben a mostani betegsegélyző pénztári járulék — nevezetesen kétharmadát a munkás, egyharmadát a munkaadó viseli,—és az általam tervezett balesetbiztosítási teljes munkaadói járulék helyett egy 50%-os kulcs állapíttatnék meg, úgy, hogy a munkaadó s a munkás egyenlően járul hozzá s ennek következtében a biztosítás szervezetében a paritás a munkaadó és a munkás között helyreállíttatik. Ismétlem, ez involválja azt, hogy tabula rázát csináljunk a betegsegélyezésnél, a mi olyan radikális reform, a melyre most, a midőn a balesetbiztosítás kérdése szocziális és közgazdasági szempontból egyike a legsürgősebben megoldandó kérdéseknek, aligha lesz idő. De méltóztassék tekintetbe venni, hogy a kerületi betegsegélyezési pénztárakon kívül gyári, ipartestületi, magánegyesületi pénztárak is vannak, és minden pénztár mellett külön választott bíróság, de a pénztár saját szervezetében, a mely bíróság nem olyan független, önálló, mint a balesetbiztosításnál terveztetik, hanem a pénztár szervezetéből folyik. Azon elismerés mellett, a melylyel Magyarország gyáriparosai iránt viseltetem, éti, a ki hivatva vagyok más téren érdekeiket képviselni, mégsem mernék annyira menni a szocziális alkotások terén, hogy a balesetbiztosítás bíráskodási részét, t. i. intézményi részét tisztán a gyárosok közvetlen befolyására bizzuk; nem, daczára annak, hogy akkor, a midőn a terhekről volt szó, épen a gyáriparosok országos szövetsége volt az, amely magasabb terheket volt hajlandó elvállalni, csakhogy bizonyos alkalmakkor magasabb járadékok legyenek fizethetők a sérülteknek. Szocziális szempontból nagyon megfontolandó volna, hogy magát az intézményt a gyári pénztárakra ruházzuk-e át, mert ez a con- flictusok végtelen sorozatára vezetne, a melyeknek elkerülése lebegett a tervezet elkészítésekor szemem előtt. De t. teljesülés, ha maga a törvénj'javaslat nem is kapcsolja össze a két intézményt, az indokolás utal reá, hogy a végrehajtás rendjén a legalsó és legfelső fokon mindkét intézmény ügyei közösen intéztetnének, vagyis lehető egyszerűsítésről gondoskodva van. A konfliktusokat említve, ki kell térnem néhány szóval Poór t. barátom magvas felszólalásának azon részére, melyben bár elfogadta, sőt védelmezte és kívánta a tervezet által kon- templált szervezet szerinti megoldását a kérdésnek, mégis 368
