Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Bleuer Samu: Az esküdtbírósági rendszer hiányai [235., 1904]
5 Nyilvánvaló, hogy ennek a különvéleménynek alapját az az igazság képezi, hogy az igazságszolgáltatás súlypontja az elsőfokú bíróságokon nyugszik. Jó igazságszolgáltatás körülbelül annyit jelent, mint erősen szervezett elsőbiróság. Ez így van. De a felebbezés intézményét az igazságszolgáltatás így sem nélkülözheti. Lehetővé kell tenni mindenesetre azt, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének benső tartalmát — a hol szükséges — egy második bíróság ellenőrizze. A felsőbíróság túlterhelésének kérdése nem uralkodhatik az igazságszolgáltatás legelső biztosítéka felett. Ezt a kérdést, mint eoincidentiát, úgy is meg lehetne valamely alternatív eljárási formával oldani. A gyakorlatban lehetnek hibái a felebbezési rendszernek. Hiszen így is megeshetik, hogy az egyik vagy a másik tény- csoport elkerüli a felebbezési bíróság figyelmét. Az az ok, a mely az elsőbiróságot tévedésbe ejtette, félrevezetheti a másodikat is. De nem történhetik meg az a rettenetes eset, hogy a felebbezés bírája hozzájáruljon az olyan ember elítéltetéséhez, kinek bűnössége iránt súlyos aggodalmai vannak! Ezt a kétségbeejtő eshetőséget a büntetőperrendtartás egyedül az esküdtbiróság számára tartotta fenn. Ezzel idézte elő a Podár, Búmba és Ebenschweller-féle eseteket, s fogja előidézni még számos szerencsétlen ember ártatlan szenvedését. Ezen meggondolás késztetett engem, hogy e kérdést ebben a tudományos egyesületben felvessem. A törvény felteszi annak lehetőségét, hogy az esküdtek is tévedhetnek. S midőn e lehetőséget felteszi, azt rendeli, hogy ebben az esetben a bírói tanács — valamennyi tagjának megegyezésével — a határozathozatalt függeszsze fel, és az ügyet más esküdtbiróság elé utasítsa. (371. §.) A törvény tehát a mint a bírót, úgy az esküdtpolgárt is tévedésnek alávetett embernek tudja, kinek nincs csalhatatlan ítélete, a kinek működését teljesen ellenőrzés nélkül hagyni nem szabad. Ezt az ellenőrzést a törvény a tárgyalást vezető bíróságra bízza, úgy azonban, hogy e bírói tanács ezt az ellenőrzést csak minden tagjának egyetértésével gyakorolja. Jegyezzük itt meg, hogy az ellenőrzés ezen jogával a bíróság alig élt még valaha, és hogy nem függesztette még fel 263
