Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Katona Mór: Észrevételek a tervezet kötelmi jogának egyes szabályaira [234., 1904]
8 Tisztában áll tehát előttem, hogy eme §. végső mondatát az itt kifejtett irányban módosítani kell, már a törvényhozó reputatioja érdekében is. IY. Ez után áttérek a szerződéses birság: kötbér rendelkezéseire. Első kifogásom az 1043. § ama megszorító intézkedése ellen van, hogy a kötbér csak úgy hatályos, ha azt okiratba foglalják a felek. Eme megszorító intézkedés törlését indítványozom. Először azért, mert ez a forma mint korlát ellenkezik az intézmény gazdasági rendeltetésével. A birság arra szolgál, hogy a szerződésszerű teljesítésre animáljon serkentsen, ösztönözzön, a mint az indokolás is helyesen kiemeli. Inkább teljesít az adós pontosan, ha birság van kikötve, eleve hozzá készül és kellően le is rójja, semhogy még birsággal is terheltessék, mint a mely a szerződéses szolgáltatáson túl menő teljesítést követel tőle. Ha már most ez a birság formához, íráshoz van kötve, minek meg nem tartása, pl. a törvény nem tudása miatt, a kötbért meghiúsítja, elenyészteti, ez csak arra szolgál, hogy a teljesítésre sarkalló és ösztönző elemtől mint biztosítéktól megfosztjuk a szerződést. Ha a birsággal a követelést támogatni, a szolgáltatást biztosítani és elősegíteni óhajtjuk, nem szabad azt formai megszorítással ismét vissza szívni és meg- erőtleníteni. A mit szerző az indokolásban a formai kellék mellett felhoz, hogy t. i. a túlmagas birság visszaélésekre, a köny- nyelműség kizsákmányolására vezethet — nem talál, mert hisz mindez az alapügylet ellen is felhozható még több joggal és ezt még sem köti szerző formához. Aztán a túlmagas birság épen itt nem veszedelmes, mert megengedi a Tervezet 1049. §. ennek bírói lemérséklését. Nem fogadható el az Írásbeli alak a birságnál másodszor azért, mert visszásnak tűnik az fel, ha az alapügylet formátlan lehet, a mellékügylethez pedig szigorú alakszerűséget követelünk. Ez legalább is nem következetes. Még előbb volna az plausibilis, ha az alapügylet létrejövetele körül vagyunk szigorúak, ha ezt kötnénk formához, ellenben az ezt előmozdító ügylet még akkor is lehetne formátlan. Harmadszor nem helyeselhető a szerződéses birságra nézve a szigorítás azért, mert a modern gyors életű forgalomra csak nyűg, kerékkötő a forma. Ezt csak a nagyobb társadalmi fontossággal biró ügyleteknél 246