Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
20 törvényes felelősségét megállapítja. A javaslat e részbeni indokolása szerint még oly esetben is fenforogni látja az üzlet- átrubázásnak ezt a nemét, a melyben esetleg minden reális érték, pl. az összes árúk, az átruházó tulajdonában marad, és az átvevő csupán az üzleti összefüggésen és összeköttetéseken alapuló értéket kapja meg; mert a javaslat abból a felfogásból indul ki, hogy ilyen esetben az üzlet folytatásának a lehetősége a fődolog és az üzlethez tartozó vagyontárgyak, úgymint árúk, készpénz, lejárt követelések stb, az átruházót csakis mint magánembert, tehát nem mint üzlettulajdonost illetik meg. A javaslat tehát ilyen esetben csakis az üzlet folytatásának a lehetőségében keresi azt az értéket, a melynek ellenértékéül megállapítja az átvevőnek egész vagyonával való felelősségét az átvett üzletből eredő kötelezettségekért; csakhogy szem elől téveszti a javaslat azt, hogy ez csak fiktiv érték, a mely csakis az átvevő személyes tevékenységének és kereskedői képzettségének hozzájárulása folytán válik értékesíthető vagvon- tárgygyá és hogy az átruházás majdnem minden ilyen esetben épen azért volt szükséges, mert az átruházóban hiányoztak ezek a személyes tulajdonságok és ez a kereskedői szakavatott- ság, a rátermettség; és ez a képzelt érték épen ennek folytán már teljesen veszendőben volt. Más esetben meg a javaslat azt tartja, hogy ez a törvényes felelősség az átvevőre még abban az esetben is átháramlik, ha az átvevő az üzletet nem folytatja, hanem máskép rendelkezik azzal, nevezetesen ha annak árúit úgynevezett partie-árúkban adja tovább, vagy más módon, p. o. végeladás útján értékesíti. Pedig ily esetben üzletátruházásról a szónak igazi értelmében szó nem lehet, mert az esetben «nem aktívákból és passivákból álló vagyonösszesség, mely önálló gazdasági rendeltetésénél és a forgalmi életben való szerepénél fogva a kereskedő egyéb vagyonától, sőt egy másik üzletétől tényleg elkülönülő szerves egységként jelentkezik», hanem csupán egyes vagyontárgyak képezik az átruházás, ilyen esetben helyesebben mondva az adásvétel tárgyát. A javaslat álláspontján tehát az átvevőnek felelőssége voltaképen nicsen is a valóságos üzletátruházás tényének feltételéhez kötve, hanem az meg lesz állapítandó már minden 20