Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
19 A javaslat elejtve a felelősségnek az átvett üzleti vagyonra való korlátozását és ebből folyóan megállapítván az üzletet átvevőnek egyetemleges és egész vagyonával való felelősségét az átvett üzletből eredő kötelezettségekért, ezt a felelősséget két irányban tartotta enyhítendőnek. Egyrészt tárgyi tekintetben, a mennyiben az átvevőt csak üzletátruházás esetében és az átruházónak csakis az üzletből eredő kötelezettségeiért teszi felelőssé ; másrészt pedig alanyi tekintetben, a mennyiben az átvevő az üzletből eredő kötelezettségekért is csupán az esetben és annyiban lesz felelős, ha és a mennyiben a kötelezettségek fennállását az átvétel idején ismerte, vagy a rendes kereskedő gondosságával megtudhatta. Hogy az átvevőnek kontemplált ez a felelőssége csupán szerződéses átruházás esetében foghat helyt, ezt kifejezetten a javaslat ugyan nem mondja, de ez folyik a dolog természetéből, mert minden másnemű átruházás esetében kell hogy alkalmaztassanak azok a jogszabályok, a melyek az illető jogrendszerekben érvényre jutnak. A javaslat a szerződéses átruházások tekintetében nem tesz ugyan különbséget a között sem, hogy az átruházási szerződés vissz- teherrel, avagy visszteher nélkül, esetleg színleges visszteher- rel köttetett-e, kétségtelen azonban, hogy itt voltaképen csakis a valóságos visszterhes szerződéses átruházási jogügyletből származó törvényes felelősségnek megállapításáról van szó, mert hiszen a visszteher nélküli átruházások eseteiben már az eddigi jogállapot is megállapította az átvevőnek e részbeni felelősségét, a melyen csak annyiban változtat a javaslat, hogy annak eddigi mérvét kiterjeszti. A javaslat az üzletátruházás fogalmát nem határozza meg közelebbről, kétségtelen azonban, hogy ez alatt az üzleti vagyon átruházásának azon eseteit akarja kifejezni, a melyekben az egész üzlet mint vagyonösszesség képezi átruházás tárgyát, a mely vagyonösszességnek alkatrészei tehát nem csupán az áruraktár, hanem az aktiv követelések, a berendezés és maga a clientela is. Csupán 3. szakaszában intézkedik e tekintetben a javaslat, a mennyiben oly esetben, a melyben az üzlethez tartozó nem minden vagyon volt az átruházás tárgya, a bírói mérlegelésnek hagyja fenn az összes íenforgó körülmények figyelembe vételével megítélni, hogy fen- forog-e az üzletáruházásnak az az esete, a mely az átvevőnek 2* 19
