Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
tálytalanságát okozza, ha fel kell tenni, hogy egyik nem tétetett volna a másik nélkül, vagyis ha viszonos közös végrendelettel (T. correspectivum) van dolgunk. Ez már az általános szabályokból (hamis feltevés, feltétel meghiúsulása) következik. Ezen kölcsönös függőségnek az általános szabályokon túlterjedő fokozottabb védelme azonban házastársaknál, mint előbb kifejtettük, egyrészt általánosan érzett szükséget képez, másrészt a két viszonos végrendelet formai egyesülése által lehetővé van téve. Ennek szabályozása, és pedig abban az irányban, hogy biztosíttassák az egyik végrendelet visszavonásának a másik végrendelkezővel való közlése, sőt hogy ott, a hol ennek már nem lehet helye, korlátoztassék maga a visszavonás is, képezi a viszonos közös végrendelet, sőt mint előbb kifejtettük, egyáltalán a K. Y. specificus jogát. A mi mai jogunkat illeti, a törekvés, az ilyen viszonos végrendeleteknek egymástól való függőségét az általános szabályoknál fokozottabb mérvben érvényesíteni, a gyakorlatban meg van. De természetes, hogy tételes intézkedés hiányában, ez a törekvés arra vezetett, hogy a viszonos közös végrendeletekre más jogügyleti constructiók erőszakoltattak. Legközelebb fekvő volt erre az öröklési szerződés. Mai jogunk tehát nem az, hogy a viszonos végrendeletnek egyik házastárs általi visszavonása, a másik házastárs intézkedéseinek hatálytalanságát okozza, — a minek kimondására egész döntvénytárunkban esetet nem találunk; — hanem, hogy a viszonos végrendelet egyoldalúan vissza nem vonható. Erre nézve, nevezetesen ennek feltételeire és terjedelmére nézve sem állapodott meg a gyakorlat. De ha a visszavonhatlanság kimondatik, mindig a közös végrendeletnek öröklési szerződéssé való minősítésével indokoltatik. Curia 1888 ápril 17.: «szerződésszerű közös végrendelet». 1893 szept. 7.: «Ha örökhagyó .... ezt öröklésnek is nevezi, tekintve, hogy utóbbi semmi viszontszolgáltatást nem tesz ........ez nem örökösödési szerződés, hanem.........végrendelet, mely visszavonható». 1896 márczius 26.: «házastársak közös végrendelete, melyben egymást, a túlélő halála esetére pedig 3-ikat nevezik örökösül, vagyis egymást kölcsönösen előnyben részesítik, még ha nincs is kijelentve, hogy ezen 20 16-2
