Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
о fenforgott, és ha ezekben az esetekben az azon időbeni vagyonérték ugyancsak pervita és bizonyítás tárgya, és ebben a jogéletnek semmiféle tényezője mindeddig nem látta a hitelezőnek oly jogsérelmét, a melynek orvoslása érdekében, a mint a javaslatban kifejezést nyer, az eljárást meg kell «könnyíteni», voltaképen azonban a felelősséget kell szigorítani, akkor az üzleti átruházások esetében sem lehet, sem szabad a minden egyéb jogutódlás esetében fennálló felelősséget kiterjeszteni csak azért, mert a javaslat azt feltételezi, «hogy máskülönben a hitelező sok esetben csak akkor jutna jogerős Ítélethez, a mikor már az átvevőn sem lehetne megvenni semmit». Az ilyen indokolás egyrészt a legsujtóbb ítélet azon bírói eljárási rendszer felett, a melyet igazságügyi kormányzatunk mindeddig nemcsak tűrt, hanem erre vonatkozó ujabbi eljárási javaslatában a jövőben is fentartani czéloz, másrészt pedig annak bizonyítéka, hogy ez a mostani javaslat abban a feltevésben látott napvilágot, hogy az összes üzletátruházások abból a czélból történnek, hogy ez által az átadott üzlet hitelezői kijátszassanak. Én ugyan perhorreskálom azt a feltevést, mert én sokkal jobb véleménynyel vagyok kereskedői osztályunk minden egyes tagjáról, hogy sem ennek a rosszhiszeműségnek fenforgását általánosságban feltételezzem róluk, de még a javaslat eme feltevésének alapján is, ugyan miféle jogi alapelvből lehet azt a jogi tételt deriválni, hogy valakinek a rosszhiszeműsége kell, hogy annak az előnyére szolgáljon, a ki ellen az elkövettetett. Annak a jogi felfogásnak igenis megtalálom a nyomát minden jogrendszerben, hogy a vétkes fél a sértettnek a sértéssel okozati összefüggésbe hozható minden kárát megtéríteni tartozik, azt is hallottam már, hogy a teljes elégtétel alkatrészei nemcsak a tényleges kár, hanem az elvesztett haszon is, de mindezeknek a jogi felfogásoknak az alapvető gondolata az, hogy a sértettet vissza kell helyezni a jogsértés előtti állapotba. Olyan jogi tételt azonban, hogy a rosszhiszeműség a sértett fél helyzetét előnyösebbé tegye, mint a milyen az a jogsértés előtt volt, ilyent eddig még sehol nem tanultam és az ilyennek a statuálása a mi törvényhozásunknak tartatott fenn, ha — a mit én ugyan nem hiszek a jelen javaslatból törvény lesz. 15