Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
szigorítások egészen más szempont alá esnek a katonaságnál, mint minálunk. Moltke, midőn 1872-ben a német katonai büntetőtörvény tárgyalása alkalmával a javaslat szigorát vetették szemére, következőket mondta: «Es ist das harte Lager bezeichnet worden als eine Art Grausamkeit. Wir verurtheilen alle unsere Leute täglich zu diesem harten Lager, so oft sie auf die Wache ziehen, nur mit der Verschärfung, welche bei dem Arreste hinwegfällt, dass der Mann alle 4 Stunden herausgerufen wird um dann 2 Stunden bei Wind und Wetter Posten zu stehen. Ein hartes aber trockenes, gegen Wind und Wetter geschütztes Lager ist eine unglaubliche Wohltat gegen ein Bivouac auf dem Schnee oder einem nassen Sturzacker.» (Seuffert: Die Strafgesetzg. der Gegenwart I. 72.) A büntetés súlyát mindig redukálnunk és vonatkoztatnunk kell arra a társadalmi helyzetre, a melyből az illető bűntettes kikerült. A rendes katonai élethez mérten ezen szigorítások még csak súlyosaknak sem tekinthetők, de sőt akkor, a midőn látjuk, hogy a legmodernebb büntetőtörvénykönyvek azokat tételes rendelkezéseik közé felvették, azt hiszem, csak örömmel con- statálhatjuk, hogy a katonai büntetőtörvénykönyvben már benne van az, a mit mi többek között a Btkv. novellájában is meg akarunk valósítani, hogy a rövidtartamú büntetéseknek azt a vészes hatását, a melyet az előadó úr igen helyesen és szépen jellemzett, a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljük és ez illusoriusnak bizonyult formai repressiót, a mennyiben pótszerei feleslegessé nem teszik, komoly büntetéssé alakítsuk át. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtását a maga egészében tekintve - a mennyiben az az előadó úr által mondottakból kivehető úgy látszik, mintha a katonai és polgári administratio közt fordított viszony állana fenn. A katonai börtönöket ugyanis bizonyos civilistikus lágyság jellemzi, míg fegyintézeteink némelyikében ú. n. katonai szigorral találkozunk, mely a vasfegyelemben keresi a büntetés végrehajtásának magvát, a mi kissé sajátos ellentétben áll az ugyanott folytatott szelíd munkanemekkel. Még csak egy igen jelentéktelen és inkább históriai természetű megjegyzésem volna arra nézve, a mit az előadó úr az Obermayer-féle «rendszerről» mondott. 0, ha jól emlék139 75
