Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)

Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]

76 szem, azt mondta, hogy a katonai börtönrendszer leginkább az Obermayer-féle rendszerhez hasonlít. Obermayer a börtönügy történetének ma már nem valami popularis alakja, és így kény­telen vagyok röviden elmondani, hogy kicsoda volt és miben állott ú. n. rendszere. Obermayert a 40-es években a müncheni fegyház igazgatójának nevezték ki. A midőn ez állásába lé­pett, hat-hétszáz főre berendezett fegyházat talált a lehető leg­nagyobb fegyelmezetlenség közepette, noha a fegyenczek lánczra voltak verve és a fegyházban 120 őr volt alkalmazva. 0 ott nem hozott be semmiféle új rendszert, hanem ennél többet cselekedett, t. i. rendet hozott be, és pedig saját egyéniségé­nek erejével, energikus fellépésével az által, hogy meg tudta nyerni az elitéltek bizalmát. Az eredmény az volt, hogy az őrök többségét elbocsátotta, a munkatermekbe fegyenczeket al­kalmazott felügyelőkül és az intézetből kikerültek közül mégis csak kb. 7 % lett visszaeső. Az gyakorlati tapasztalat a börtön­ügy terén, hogy mindenféle rendszernél többet ér egy vonzó egyéniségnek erélyes föllépése. Ezt láttuk Obermayernek egy elődjénél, Montesinos ezredesnél Spanyolországban, a ki meg­csinálta a spanyol börtönügyi «rendszert», és látjuk Obermayer számos követőjénél is, mint pl. Sir Walter Croffon-nál, kinek nevéhez a progressiv rendszer sikerei fűződnek. Ő is tisztán az ő személyes föllépésének hatásával ért el eredményt, a mi kitűnik abból, hogy visszalépése után Írországban a «rendszer» is visszafejlődött. Obermayer ezen személyes fellépésének ha­tását kapcsolatba hozták azután az ú. n. osztályozási rend­szerrel vagy másképen a genfi rendszerrel, a mely azonban, a mint tudjuk, teljesen hatálytalan maradt, mert hiszen számos különféle szempontból való osztályozást tett szükségessé, mint az erkölcs, kor, műveltségi fok, előélet, munkaképesség, elköve­tett bűncselekmény stb. alapján való osztályozást; ezeknek com- binatioja pedig soha sehol keresztülvihető nem volt és nem vihető keresztül ma sem. Épen azért azt hiszem, ebből a szem­pontból is, hogy nem járnak helytelen nyomon honvédbörtöne­ink, ha mindenféle formális rendszertől eltekintve, a fegyen- czekkel vagy elítéltekkel való megfelelő bánásmódra töreked­nek, mert hiszen mi, a kik olyan büszkék vagyunk progressiv rendszerünkre, in ultima analysi mégis csak oda jutunk min­uo

Next

/
Thumbnails
Contents