Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
Dr. Yámbéry Rusztem: T. Teljes-ülés! Mindenekelőtt úgy a magam, mint, azt hiszem, a t. teljesülés köszönetét is fejezhetem ki a t. előadó úrnak azért, hogy egy nálunk oly ritkán tárgyalt thémát egyesületünkben megpendített, és pedig annak a reformnak előestéjén, a melynek megvalósítására mi, civilek is epedve várunk. Szem előtt tartva a <me sutor ultra crepidam» elvét, at. előadó úrnak a katonai büntetőjogra' és a börtönrendszerre vonatkozó fejtegetéseibe csak annyira kivánnék belenyúlni, a mennyiben azok a civilis büntetőjoggal határosak, azzal érintkeznek. Mindenekelőtt elméletileg nem járulhatok azon felosztáshoz s azon megkülönböztetéshez, a melyet az igen t. előadó úr a közönséges de- lictumok és a katonai delictumok között felállít. Ha jól értettem meg az ő felfogását, szerinte a különbség főleg a cselekvés módjában rejlik, mert a közönséges delictumok karakteriszti- kuma az activitás, a támadás a jogtárgyak ellen, a katonai de- lictumoké pedig bizonyos passiv jellegű viselkedés. Kétségtelen dolog, hogy a nem katonai jellegű delictumok egy része elkövethető passivitás útján is, a mennyiben mi is ismerjük az omissio és az ú. n. commissio per omissionem által elkövetett büntetendő cselekményt. Lényegében nincs is különbség a delictumok két csoportja között, mert hiszen mind a kettő az állami parancs megszegésén alapul, a mely parancs vonat- kozhatik valaminek tevésére vagy nem tevésére is. Ennyiben tehát elvi határvonal, elvi válaszfal a két csoport között meg nem vonható. Nézetem szerint, ha egyáltalában tehetünk megkülönböztetést, úgy ezt két irányban tehetjük. Az egyik irányt a katonai Btk. által védett sajátos jogtárgyak jelölik, bár végeredményében nem a katonai delictumok sajátja — hogy bizonyos jellegű jogtárgyak megtámadására vonatkoznak, mert
