Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
44 Mindazon üdvös hatásnak, melyet a fogoly lelkére a rabmunka gyakorol, megrontója, elpusztítója a magánvállalkozó munkavezetője. «A rabmunka legszebb, legnemesebb czélja meg van semmisítve s minden erkölcsi hatás tönkre téve /» — így szól Tóth Lőrincz jeles értekezésében,1 és ezen kijelentésben mélységes igazság rejlik. A fegyencz azt látja, hogy a munka, mely az ő büntetésének kiegészítő, lényeges eleme, nem a büntető hatalmat személyesítő államnak, hanem egy magánegyénnek hajtja a hasznot. Ezen magánérdek pedig sohasem törődik a büntetés magasztos czéljával, a tettes megjavításával. Már pedig a foglyok munkaerejének nyerészkedési czélokra való felhasználása homlokegyenest ellenkezik a progressiv börtönrendszer czéljával. Bár abban általában megegyeznek börtönügyi politikusaink, hogy a rabmunka értékesítése méltányos követelmény, hogy a fogoly a maga munkájával járuljon hozzá azon teher fedezéséhez, mely az ő fogvatartásával az államra nehezedik, de ezt a fedezetet az államnak házi kezeléssel kell elérni (regie- rendszer). Ismeretes előttünk azon ádáz küzdelem, mely Porosz- országban, a hol a bérbeadás rendszere uralkodik ma is, a bérrendszer és a házi rendszer hívei között lefolyt.2 A vállalkozó vagy bérbeadási systema ellen különösen a szabad ipar hívei foglaltak állást, kik a fogházi vállalkozóban a legveszedelmesebb concurrenst látták. A porosz belügyminisztérium börtönügyi referense, Krohne titkos tanácsos volt az, ki a vállalkozó rendszert mind szűkebb és szőkébb korlátok közé szorította. 1895 éta azonban a fegyenczeket földmívelési és nélkül alkalmazkodjék és különösen a foglyokkal való érintkezésben arra szorítkozzék, a mit a tulajdonképeni munkafolyamat múlhatatlanul megkövetel s a jóváhagyás rendszerint csak akkor adatik meg, ha a szerződés oly munkákra vonatkozik, a mely a fogház belsejében, a rend és tisztaság megzavarása és a nélkül végezhető, hogy a biztonság szempontjából aggályos anyagok, eszközök vagy szerszámok a munkával foglalkozó foglyok kezeibe adatnának vagy számukra hozzáférhetők lennének.» 1 Tóth Lőrincz : A rabmunka 19. 1. 2 Franz V. Liszt: Die Gefängnissarbeit. 7. 1. 108
