Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
37 A honvédfogházszabályzat 29. §-a különben tartalmaz is ■oly intézkedést, mely ezen elv megvalósítása tekintetében is alkalmazható lenne. Ezen §. 2. pontja ugyanis így szól: «Minthogy a foglyoknak a 15. §. szerinti elkülönítése keresztülvitelénél gyakrabban fordulhat elő, hogy egyes fegyenczek, eltekintve az ítélet szerint kitöltendő magánfogság által való súlyosítástól, a büntetési idő egész tartamán, vagy legalább annak legnagyobb részén át elkülönítetten (magánfogságban) tartatnak : az ily fegyenczek a büntetés kétharmadának letelte után, a büntetés időtartamának kegyelem útján való megrövidítésére méltathatok.» Ezen szakasz természetesen csupán a kbt. 92. §-ának következetes keresztülvitele kivan lenni. A törvény ugyanis a büntetés tartamát súlyosbítások alkalmazása által rövidíteni kívánja. A magánfogság pedig, mint láttuk, súlyosbítás. Ha már most az elitéit az Ítéletben kiszabott súlyosításszerű magánfogságon felül is tartatott magánfogságban, akkor a fogházszabályzat 29. §. 3. pontja értelmében az ítéletben meghatározott büntetési időtartam is megrövidíthető kegyelem útján. Nem látom be azonban, miért ne volna ezen kegyelem akkor is alkalmazható, ha a tettes javulása mutatja azt czélszerűnek? Hiszen, mint alább is látni fogjuk, a fogházszabályok szakítottak a kbt. merev elrettentési elvével és a tettes megjavítását czélzó eszközöket, a mennyire csak a büntetőtörvény börtönpolitikája megengedte, alkalmazzák. Úgy gondolom, hogy a fogházszabályzat 29. §-ának ilyetén kiterjesztése még akkor is czélirányosan volna alkalmazható, ha a reformált kbt. nem valósítaná meg az ír-rendszert. Hogy különben az elitéltek ezen csoportosítása nem az ítéleten alapul, hanem a tettes egyéni tulajdonságain, mindenesetre helyesebb rendszernek képezhetné magvát, mint a minő a svájczi osztályrendszer. «Az osztályozásnak vagy a bűntettek, vagy a jellemek különféleségén kell alapulni. A kísérlet, a foglyokat a reájok bizonyult büntethetőség szerint elkülö- nözni egészen elvetendő; a mérték ez esetben tisztán csak mesterséges, miután a törvény bűnöket, melyek az erkölcsi rosszaságra nézve egymástól véghetetlen távol állnak, gyakran ugyanazon elnevezés alá sorol. De megengedve azt is, hogy a bűnök törvényes beosztása az egyenlő erkölcsi rosszaságéi vét101
