Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)

Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]

38

keket mindig egy osztályba foglalná össze, a bebizonyított büntethetőség a gonosztevőt még sem mindig hozná olyanok társaságába, kik erkölcsi tekintetben egy fokozaton állnak vele. Hiszen megtörténhetik, hogy nagyon megromlott ember könnyű vétségért záratik be. S rendén volna-e őt más vétkezőkkel, kik szintén csak kevéssé hágták át a törvényt, együtt hagyni ? l)e ezen rendszer védői emez osztályozás kárhozatos voltát belátva, más elvet tűztek ki. Az osztályt, melybe a fegyencz sorolandó, erkölcsi szokásai és lelkülete szerint vélték meghatá- rozandónak. Ez által azonban oly előzményekre hivatkoznak,, melyeket nem tudhatnak; oly tények kikutatását föltételezik, melyeket áthatlan fátyol fed; a szív legbensőbb redőinek ismeretét. Eme nézet tehát nyilván téves.»1

A genfi osztályrendszer ellen különösen Pulszky és Tauffer idézett munkája érvel,2 de ezen munka szerzői még azt is kétségbe vonják, hogy a romlottság ugyanazon fokán állóknak elszigetelése valamely előnyt képezne, mert szerintök ezek egymás közötti társalkodása éppen olyan elerkölcstelenítő leheti mint a sokkal gonoszabbakkal való érintkezés.

Nem tárgya ezen értekezésnek a polgári börtönrendszerek értéke, többé vagy kevésbbé előnyös volta, csupán azt jegyzem meg, hogy az idézett munka szerzői túloznak. Már csak nagyobb veszélyt rejt a nagyobb gonosztevőkkel való együttlét, mert: «a bove majori discit arare minor».

VI.

Minden létező börtönrendszerek legfontosabb kérdése az, mivel foglalkoztassuk a rabokat, milyen legyen a börtönök munkarendszere, regie avagy bérletrendszer? A rabmunka kérdésének csak egy részlete nyert eddig teljes megfejtést és pedig az, hogy a rab megjavulása megfelelő munka nélkül el nem képzelhető. «A büntetéssel összekötött javításnak pedig» •— úgymond Tóth Lőrincz a «Habmunka» czímű jeles értekezésében — «legfőbb eszköze: a megfelelő foglalkoztatás, a foly1 Würth: Die neuesten Fortschritte des Gefängnisswesens. 347. L - Pulszky és Tauffer: id. mü 92. 1.

10a