Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
30 sorrendet. Mint minden incorporate utalásnál, ágy itt is, az a hivatkozott szabály egyszersmind ezen törvény alkatéi mévé válik. Másodszor az a törvény nem egyszerűen az osztrák uralkodót, hanem olyan osztrák uralkodót fogad királyának, a ki azon akkori, általa elfogadott, magáévá tett, nélküle nem változtatható sorrend szerint következik. Végre én nem azt mondtam, hogy a successor Austria; Archidux okvetlen az uralkodásban successort jelent azon a helyen; hogy kétségtelenül uralkodóra gondoltak, mikor azt írták. Felfogásom akkor is megáll, ha családi állásban, rangban, czímben való successiora gondolt csak e kitétel. (Csak consequentiáiban, összevetve a többi rendelkezésekkel jön ki, hogy az mindig az uralkodó osztrák főherczeg lesz, a ki nálunk trónra jut.) És ilykép fölfogva, pláne nem fölösleges a sorrendet kitenni, a mely szerint a czímben, rangban successo- rok közül a magyar koronában succedáló megállapíttatik. II. Végigtekintve már most azokon, a miket az általam adott értelmezés ellen fölhoztak s a mit e szavak használatára nézve találtunk, azt látjuk, hogy a successor szó rendes és állandó jelentése örökös vagy jogutód. Hogy ha elvétve használtatik is a gyermek megjelölésére, soha sem történik ez döntő fontosságú helyen, az öröklés alapvető szabályozásánál, hanem mikor laza, kényelmes szóhasználat is helyén valónak látszik. Miután a leszármazó úgyszólván mindig örökös is, successor, önmagától előáll a hajlandóság ott, hol öntudatra nem jut a két minőség megkülönböztetésének szüksége, egyiket a másik helyében használni. A dolog egészen világossá válik, ha e szavak magyar egyértékeseit vesszük. Itt van egy magyar szó, mely teljesen analog alkalmazású, az «örökös.» Könnyű beszédben, sőt még oly jogi szóhasználatnál is, mely nem törekszik tökéletes prsecisitásra, gyermek vagy «leszármazó» helyett sokszor használunk «örököst.» De kérdem, vájjon elképzelhető-e, hogy a midőn jogszabályt alkotunk, melynek épen az a tartalma, megállapítani, hogy a leszármazó legyen 94
