Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
16 van szó, hogy tehát ki is legyen a majorátusban örökös, a successor, ott a leszármazás megállapításánál a successor szó nem használtatik hanem pontosan descendens superstes. Sőt a successor szó világosan csak a hitbizományi örökös, nem pedig leszármazó értelemben használtatik az 5-ik pontban, a hol bizonnyára csak a majorátus urait akarta Nádasdy kötelezni a többi fivérek számára való bizonyos összeg fizetésre, nem az elsőszülött összes gyermekeit. Mindezekkel szemben a successor szó mint leszármazó használtatik ott, a hol utolsó sorban legifjabb fiát successorem- que ejusdem natu majorem teszi a majorátus örökösének. Itt egy kényelmes, ha tetszik, hanyag szóhasználattal állunk szemben. És ezt mindenütt konstatálhatjuk, a hol a successor szó ily értelemben használtatik. Sehol döntő fontosságú helyeken, alapvető szabályozásoknál. Ugyanily eredményre jutnak, ha a régi latin terminus technikusokkal operáló régi magyar magánjogot tárgyaló munkákat nézzük. Kelemen1 azt mondja: «kisérés autem; Persona, cui idem jus (t. i. jus hsereditatis) competit, secus successor diam apud nos passim dici solitus». Tehát az örökös, nem a leszármazó. A kit az örökség megillet. De hogy kit illet meg az örökség, azt pl. az intestat örökösödésnél így tanítja : a) Prima omnium sit successio Descendentium1 2 * nem pedig úgy, hogy prima omnium sit successio successorum, még csak nem is úgy, hogy successio haeredum; mert itt épen annak meghatározásától van szó, ki legyen haeres, ki successor. Majd megmondja, kik a «descendentes» «... personae illae, quae a defuncto, tamquam proximo vel remoto progenitore, naturaliter aut civiliter procreatae sunt; ut filii, filiae, nepotes, pronepotes, abnepotes, atnepotes, omnisque reliqua Posteritas».5* Majd megjegyzi: «Posteritates autem, ac Descendentes, pro synonimis usurpare, nihil vetat». Ügy tanítja, hogy az adománylevélben szokásos záradék, 1 Institutiones juris hungarici privati. III. 315. 1. 2 Ugyanott 360. 1. a Ugyanott 192. 1. 80
