Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Baumgarten Nándor: A munkások baleset elleni biztosításáról szóló javaslat [224., 1903]
5 eléggé határozott és korántsem eredeti. Még félénken tapogatózva halad előre idegen példákat követve, külföldi intézményeket átplántálva. Még lépten-nyomon rámutathatunk arra a külföldi alkotásra, mely törvényhozóink eddig szunnyadó lelkiismeretét egy szép napon felébresztette és egycsapásra tűrhetetlennek tüntette fel Magyarországot az idegen törvény lefordítása nélkül. Azonban a munkás-balesetbiztosításra nem vonatkozhatik még ez a megjegyzés sem, mely talán gáncsnak látszanék. Itt csakugyan hazai közvélemény előzte meg, sőt hajtja cselekvésre a törvényhozót. Itt a bíró már előbb alkalmazta a jogot, még mielőtt a törvényhozó a szabályt kimondotta volna és az előttünk fekvő javaslat is, — persze számot vetve a czivilizált világ hasonló alkotásaival, — első sorban a mi szükségleteinket tartja szem előtt, a mi bajainkat akarja orvosolni. Orvosolni, még pedig gyorsan; nem várhatunk vele a polgári törvénykönyv tervezetének bizony még kétséges életbelépéséig! A közvélemény nyomásának eredménye ez a javaslat is, a melynek ügye immár két évtizeden át húzódott. Már a 80-as években, de különösen az 1884. évi aninai bányakatastropha hatása alatt jutott kifejezésre az az óhaj, hogy a törvényhozás a munkásbiztosítás vagy a munkaadó felelősségének kimondása által gondoskodjék a foglalkozásával járó baleset folytán keresetképtelen munkásról és hátrahagyottairól. A kereskedelemügyi minisztérium 1888-ban e czélra szak- tanácskozmányt hivott egybe és ez elé javaslatot is terjesztett, mely az 1885. évi olasz törvény mintájára készült. Az olasz törvény alapelve a munkaadó közvetlen kártérítési kötelezettsége. Ez a rendszer, a mit helytelen jogi terminus technikussal «a munkaadó szavatosságának» szokás nevezni.* E javaslat tehát ugyanazon az úton haladt, a melyre tervezetünk idevágó (1782—1785 §§.) szakaszai visszatértek. Az értekezlet azonban főleg Engedi Lukács indítványára szakított * Helytelen a megjelölés azért, mert a szavatosság járulékos kötelem, mely más fennálló kötelem létezését föltételezi, vagyis másodsorban való felelősség másokért. A helyes kifejezés : felelősségi vagy kártérítési elv. 5
