Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)

Szakolczai Árpád: A szabad akarat a magyar polgári törvénykönyv tervezetében [225., 1903]

T. teljes-ülés!

A vita mindinkább detail kérdésekre kezd kiterjeszkedni, holott az imént hallott előadás tulajdonképen egy főkérdésnek positiv vagy negatív megoldására vonatkozik. Kérdés vájjon a bírónak a magánjog terén oly általános paragraphus adassék, a melynek segítségülvételével, ha az egyik fél akaratát az adott esetben bármily okból — tehát nemcsak megtévesztés kényszer vagy tévedés miatt — befolyásodnak tekinti, a szerződést meg- támadhatónak illetve megszűntnek jelentheti ki. Az előadó úr a büntetőjog «modern» irányát akarja a magánjog területére átültetni. Ámde nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a míg a büntetőjog alkalmazásánál a biró előtt csak egy fél áll és «a megsértett társadalom» érdeke háttérben van, illetve nem lép fel mint alanyi jogát követelő fél, addig a magánjogi vitában két félről van szó s a midőn az a biró az egyik fél iránt enyhe, ugyanakkor a másik féllel szemben szigorú. A mi az egyiknek aequum, a másiknak lehet injustum és mindig a forgalom érdeke az, a mely itt döntő szempont kell, hogy legyen. A munkabérszerződést és a felhozott egyes példákat illetőleg szintén csatlakozom ahhoz, hogy a munkabérszerződésnek cogens szabályozása, mint a munkásnak megóvása a munkaadónak indokolatlan követeléseivel szemben, indokolt. Azonban azt hiszem, kijelenthetem, hogy a mi tervezetünknek bárminő szemrehányást fognak is tenni, de azt a kifogást nem lehet emelni ellene, hogy a munkabérszerződés szabályozásában antisociális jellegű, vagyis hogy a munkás érdekeit kellőleg figyelembe nem vette. És ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy az, a mit a t. előadó úr «szabad akaratnak» és «egyenlőségnek» nevez, az nem szabad akarat és nem egyenlőség, hanem ezekDr. Baumgarten Nándor:

4