Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Szakolczai Árpád: A szabad akarat a magyar polgári törvénykönyv tervezetében [225., 1903]
T. teljes-ülés! Egész rövidre szabandó felszólalásomban azon kérdés taglalására leszek bátor szorítkozni, hogy vájjon a t. előadó úr által proponált javaslat az általánosan bevett és a tervezet által is szem előtt tartott elvek szempontjából megvalósítható-e és különösen, hogy vájjon nem fogna-e beleesni ez a javaslat abba a hibába, a melybe az ilyen általános és inkább erkölcsi tartalmú szabályok rendesen esnek, hogy t. i. a legprózaibb és legpractikusabb kérdésekre alkalmazva, épen ellenkező eredményekre vezetnek, mint a melyet a t. előadó úr elérni szándékozik. Ha jól megértettem a t. előadó úr javaslatát, az általa ajánlott intézkedés az volna, hogy meg legyen támadható minden olyan jogügylet, a melyet valamely fél olyan erős motívumok hatása alatt kötött meg, a melyeknek hatása nélkül ő azon jogügyletet semmi esetre sem kötötte volna meg. Ha tehát én pl. nagyon éhes vagyok és egy kenyeret vásárlók: akkor én ezt a vásárt olyan motívum hatása alatt kötöttem meg, a melynek fenn nem forgása esetén azt a kenyeret semmi esetre sem vásároltam volna meg és így ez a jogügylet megtámadható. (Mozgás.) Ez mindenesetre egy ad absurdum vitt esete a dolognak, az elv azonban, a mely ezen absurd eset mögött rejtőzködik, az, hogy a magánjog még sokkal kevésbbé alkalmas arra, mint a büntető jog, hogy minden egyes esetben a cselekmények, nyilatkozatok mögött rejlő motívumok harczát és küzdelmét vizsgálja. Hiszen tudjuk, hogy a büntető jogban a subjectiv iskola a szándékot kívánja büntetni egészen tekintet nélkül az eredményre. Ma nem ezen az állásponton állunk még a büntető jogban sem, a hol pedig javulást, a tettes szelDr. Meszlény Artur: ei