Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Szakolczai Árpád: A szabad akarat a magyar polgári törvénykönyv tervezetében [225., 1903]
IG lemi világának megváltoztatását, tehát valami subjectiv eredményt czélzunk. A magánjogban a törvényhozó előtt nem ilyen czélzat lebeg, hanem az a czélzat, hogy a vagyoni és mondjuk általában : a magánjogi viszonyokat rendezze — a mint a tervezetnek az előadó úr által is helyeselt rendelkezése mondja: az élet felfogásának figyelembe vétele mellett. Az élet felfogása azonban ma már az, hogy a rengeteg változatosságot felmutató forgalomban nem kutatjuk, hogy mi rejlik a szerződő felek kijelentései mögött akkor, ha ezen kijelentések magukban világosak. Számos példát lehetne felhozni arra, hogy az a felfogás tört magának utat, hogy nem azt keressük, mit akart kifejezni a szerződő fél, hanem azt, hogy mit fejezett ki. Ebben határozottan ridegebbé válik a magánjog az élet folytonos előhaladá- sával; ridegebbé úgy, hogy a fejlődés épen ellenkező irányban történik, mint a hogy azt a t. előadó úr szeretné. De ez nem is lehet másképen. Meg kell gondolnunk, hogy ha a legközönségesebb, mindennapi kérdésekben minden egyes esetben a motívumok ezen küzdelmét mérlegelnünk és számba vennünk kellene, akkor minden forgalom tökéletesen megakadna. Ez nem jelenti azt, hogy a törvényhozó az egyéni belső akarat szabadságát ott, a hol ezen akarat olyan, hogy azt a törvényhozó a legnagyobb mértékben függetleníteni igyekszik a külső behatásoktól, a legnagyobb mértékben érvényre juttatni meg ne kísérelje. Pl. a mint azt számos esetben tapasztaljuk, a nagy részvénytársaságokkal, a nagy vállalatokkal szemben megvédelmezi a jog az egyént abban az irányban, hogy az a nagy hatalom agyon ne nyomja azt az egyént. Tudjuk, hogy pl. a biztositó társaságok mennyi imperativ rendelkezés uralma alatt állanak stb., s mindez abból a czélból történik, hogy az egyén függetlensége megóvassék. Hiszen a tervezet is igen sok ilyen irányú intézkedést tartalmaz, és én azt hiszem, hogy tovább, mint az egyes esetek ssabályozásáig nem is lehet menni. Az eddigiekből kitűnik ugyanis az, hogy ilyen általános elvet úgy formulázni, hogy a forgalom és az ügyletkötés biztossága tökéletesen meg ne rendüljön, teljesen lehetetlen. Ezért csak azt lehet követelni a törvényhozótól, hogy ezen egyes eseteket a legnagyobb gonddal és prsecisitással keresse-kutassa fel és írja körül, a mely egyes esetekben az akarat szabadságának ezen 52
