Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kármán Elemér: A magánindítványi bűncselekményekről a büntetőtörvény módosítása szempontjából [230., 1903]
jusson. Abban a fogalmazásban tehát, hogy a magánegyén érdeke nagyobb az államénál, logikai lapsus van. Érdekük egy: a bűn megtorlása; csak processuális tekintetben tér el a két érdek: az állam, a köz megkívánja a nyilvánosságot minden esetben, a magánegyén a szóban forgó esetekben ellenben a nyilvánosság kizárását. Ha gyarló emberi szervezeteink is úgy tudnának büntetni, mint a biblia isteni igazságszolgáltatása — egy kéz lesujtásával, tanúk és eljárás nélkül, indokolás nélkül — nem lenne az a sértett, kit az igazságszolgáltatás megsértene ! Más esetekben az állam érdeke igen csekély, a magánegyéné igen je entékeny, de az államénál rendszerint nagyobb, mert ő sértetett. Ezért bízzuk rá az eljárás megakadályozását, annak mérlegelését: érdemes-e a tettes üldözése. Általános szempontból ez sem logikus. Hogy valamely delictum mily súlyú: ezt a törvény büntetési tételei szabják meg. A mi baga- tellum: arra szabjunk bagatell-büntetést. De a sértettre nem bizhatjuk annak mérlegelését. Hogy hova vezetett ez a nézet, azt fentebb jogpolitikai szempontból megvilágítottuk. A mi ma bagatell-ügy, máskor nem az. S ha valamely delictumot nem üldözünk kellőleg: az ép ennek folytán elharapódzik és a társadalom rákfenéjévé lesz. Sok apró delictum felér egy nagy delictummal. Erre példa a becsületsértés és a csalás. S ez esetben, ha a sértettre bízzuk annak mérlegelését, hogy mit érdemes üldözni s mit nem: e joga a közérdekkel ellenkezik, annak kivitelét megakadátyozza. Mint ma az indítványi jogosultság meghiúsítja az eljárást, ha főmagánvád esetén a kir. ügyészség közérdekből átveszi a vádat. Az első indokból tehát csak annyi folyik, hogy processuális szabályainkkal gondoskodjunk a sértett kíméletéről a nyilvánosság árnyoldalaitól, a második indok pedig teljesen elesik. Az indítványi bűncselekmények reformjának kérdése tehát az, hogy a legalitás és opportunitás elveit mily mértékben fogadjuk el. A legalitás elve alapján csak a család joga az, a mely az egyénnek jogot ad a bűnvádi eljárás megakadályozására. A család törvényes joga, de nem subjectiv érzelmeken alapuló igényei. Eejtegetéseink szerint ez a következő esetekben foghat helyt: