Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kármán Elemér: A magánindítványi bűncselekményekről a büntetőtörvény módosítása szempontjából [230., 1903]
28 déki városkában állandóan veszélyeztette a közbiztonságot egy újságszerkesztő, kutyakorbácsával s lapja czikkeivel. Delic- tumai a könnyű testi sértések s a nyomtatvány útján elkövetett becsületsértések és rágalmazások spbserájában mozogtak. A legtekintélyesebb emberek nem maradhattak biztonságban kanász-stilusa és kutyakorbácsa előtt. Végre egy fellökött ellenfele rászánta magát a feljelentésre. A kir. ügyész nagy apparátussal készült, hogy végre megrendszabályozhassa a város e veszedelmét. A magán vádló szénáját se látván azonban rendben, a vádtól elállt. Az ügyész iratait összecsapta s a kanász-stilus és kutyakorbács működött tovább. S való ugyan, hogy az életben ritka lesz ez az eset, ha másért nem, azért, mert a Bp. 482. §-ának 2. bekezdése szerint a magánvádló lesz köteles az eljárási költségeket megfizetni, de az eset előfordulhat s elő is fordul. Törvényünk indokolása a Btk. 2G8. §-nál az indítványi jelleg szükségességét avval igazolja, hogy «saját becsületének kérdésében a sértett felet illeti az elhatározás, vájjon akar-e a törvénykezési útra lépni? vájjon oly fontosnak tartja-e a pletykát avagy rágalmat, hogy sértett becsülete helyreállítása végett a büntető eljárással összekötött kellemetlenségeket magára vállalja ?» Ez elvek teljesen ellentétben állanak a bűnvádi perrendtartás által inaugurált magasabb intentiókkal. Kimondtuk azt, bogy a becsület s általán a magánegyén erkölcsi javai elleni sértések lehetnek olyanok is, hogy üldöztetésük és büntetésük közérdek, a melyek nem csak a magánegyén becsületének a kérdése, hanem az egész társadalom biztonságának és tisztességének az általános érdeke. Ezekben az esetekben nem bizhatjuk a sértett félre az elhatározást, hogy mennyire tartja fontosnak a sértést. Különösen nem bizhatjuk reá az indokolás szerint azon szempontból, hogy oly fontos-e a rágalom vagy becsületsértés, hogy a bűnvádi eljárással járó «kellemetlenségeket» magára vállalja-e? Ismét felbukkan itt büntetőtörvénykönyvünknek az a sajátságos gondolkodásmódja, mely a büntető igazságszolgáltatást kellemetlen zaklatásnak s a büntető bírákat kiállhatatlan társaságnak szereti tekinteni. Lehet, hogy ez a commune esze- járása — de törvényben ilyesmit codificálni nem lehet s nem 25t
