Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Baumgarten Nándor: A munkások baleset elleni biztosításáról szóló javaslat [224., 1903]
21 oly biztosítás-mathematikailag kiszámított díjat, a mely a járulékok tőke-értékét fedezi. Persze, nem oly tőkéről van szó, melynek kamatai az évenként kifizetett járadékokkal egyenlők, hanem megfelelő dij fizetéséről, mely a valószínűségi számítás alapján kellő fedezetet nyújt. Hogy melyik rendszer jobb, az irodalomban sokat vitatták* és az eddigi tapasztalat sem döntötte el a kérdést. A két rendszer igen becses adatait, statisztikai táblázatait tartalmazza a javaslat indokolása. Az osztrák rendszer előnye, hogy a kifizetendő dijak tartalékáról gondoskodik és így a jövőben is biztosítékot nyújt, ez által azonban nagyobb tőkéket von el az ipartól. Javaslatunk azonban mégis a német rendszert fogadta el, nyilván abból indulván ki, hogy nem elméleti tökélyre, hanem a legpraktikusabb megoldásmódra kell törekednie. A díjtartalék hiánya ugyanis az egy szervezetbe foglalt összes iparüzemeknél nem aggályos, mivel a dij fizetését a közadók módjára eszközölt behajtás kellőleg biztosítja. A mi pedig a dij állandóságának előnyét illeti, erre a kamatláb változása folytán az osztrák rendszer sem hivatkozhatok. És mivel a számítások és a statisztika eredménye az, hogy az első 16 évben a kivetési eljárás kisebb díjfizetéssel jár, mint a tőkefedezeti rendszer, már ebből a szempontból is méltányolandó és érthető a javaslat döntése, midőn még zsenge iparunkat inkább progressive az első években csekélyebb teherrel akarja megróni, mintsem a tőkefedezet viselését már eleinte is reá hárítsa. Az alapelv az. hogy mentői kevesebb tőke vonassák el tulajdonképeni rendeltetésétől. Ennek felel meg a tartalékalapok felhalmozásának tilalma is. E tekintetben elrettentő példa Ausztria, a hol, habár a tartalékok ijesztő módon szaporodnak, a pénztár deficzitje folyton nő. A javaslat választotta rendszer biztosítéka a díjak beszedésében rejlik. A behajtása közadók módjára történik; csőd esetén a pénztár követelése elsőbbséget élvez, mert a tömegtartozások közzé soroltatik. Hátralékos járulékokért a mindenkori üzemtulajdonos felel: külföldi üzemek tulajdonosaitól a pénz* L. Zacher: Die Arbeiterversicherung in Europa nach ihren Systemen ; Borght: Umlage oder Kapitaldeckungsverfaliren stb. 21
