Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
17 Miklós, Balogh János, továbbá Kossuth Lajos, Lovassy László és mások perbefogása miatt az 1839—40. évi országgyűlésen kitört. A vita élét Deák kezdettől fogva a bírói önkény ellen irányozza. Álláspontja annyira határozott, a kir. tábla és hét személyes tábla eljárását annyira törvénybe ütközőnek tartja, hogy a súlyos igazságügyi sérelem orvoslására sem a királyi kegyelem kínálkozó útját, sem egy hozandó új garancziális törvény ígéretét elegendőnek nem tartja. A felső bíróság ellen kimutatja, hogy a régi törvények félretételével, titkos királyi rendelések utasítása szerint, a szokásjog álarcza alatt, titkolózva és törvénytelenül folytatta eljárását, tehát felelősség alá esik. Metternicbnek a magyar bíróságok felhasználásával elkövetett erőszakosságát az országgyűlés által akarja megvizsgáltatni és ha a törvényt a birák készakarva sértették meg, büntetést kér az ő fejükre is 1839. julius 3-án tartott beszédében. A vitát új lángra lobbantja az 1840. évi királyi leirat, mely a birák függetlenségének még ketségbevonásátis megengedhetlennek tartja. Eme parancsforma és még napjainkban is gyakran előforduló tétel ellen mondja Deák 1840 márczius 30-diki hatalmas beszédét, a melynek egyik pontja így hangzik : «Alig van a követek közt egy is, a ki a kir. leiratnak a biró eljárás függetlensége iránti elveit egészen elfogadná ; mert ha ezeket így elíogadnók, e nap volna a legszomorúbb hazánkra nézve, и Amaz évi követjelentésében kifejti azt is, hogy a bírói függetlenség ilyetén magyarázata nem más, mint «kormányi és bírói kettős önkény.» Magának a fölterjesztésnek a főrendek által 23-szor történt visszavetése sem intézte el a jogsérelmet. Kétségtelen, hogy Deák az államban felelőtlen és ellen- sulyozatlan hatalmat egyátalán nem ismert el és így következetes volt az a törekvése is, hogy az absolut bírói függetlenség ellen is alkotmányos biztosítékot szerezzen, nemcsak a sérelmes esetekre való tekintettel, de egyátalán. Az 1840. évi nagy harcznak a királyi kegyelem és az országgyűlés berekesztése véget vetett ugyan, de hogy az eszméről Deák le nem mondott, annak első bizonyítéka az 1843. évi büntető törvényjavaslat. Ha a bírói önkény ellen nem volt képes fórumot teremteni, 228 iss 2
